Program

Epsit Műtét: Új Korszak A Minimál Invazív Sinus Pilonidalis Ellátásban

Szerző: Szabó Balázs Előd

Bevezetés
Az EPSIT (Endoscopic Pilonidal Sinus Treatment) a sacrococcygealis pilonidalis betegség minimálisan invazív, fisztuloszkópos ellátását jelenti. A módszer lényege, hogy a meglévő sipolyon keresztül fisztuloszkóp (optika és munkacsatorna egy eszközön) vezethető a járatrendszerbe és direkt vizuális kontroll mellett eltávolíthatók belőle a szőrszálak, a detritus és a granulatiós szövet, majd koagulációval kezelhető a járat fala. Ezzel a technikával elkerülhető a klasszikus, széles exstirpatio és a nagy, nyílt sebfelszín, és a hetekig tartó sebkezelés, amelyek a hagyományos műtétek fő hátrányai közé tartoznak. Nagy előnye a drasztikusan kisebb posztoperatív fájdalom (VAS <1), illetve az, hogy már másnap visszatérhet a beteg a normális aktivitáshoz, mehet iskolába, munkába és sportolhat. Recidíva aránya 5% körüli. Kiválóan alkalmas a komplikált és recidív sinus pilonidalisok kezelésére is.

Esetismertetés
Egy 29 éves férfi betegnél 9 éve fennálló, többszörösen recidív sinus pilonidalis miatt a megelőző években összesen 7 operáció, VAC kezelés és lézeres szőrtelenítés történt (négy alkalommal exstirpatio és primer zárás, egy alkalommal exstirpatio és marsupializáció, két alkalommal plasztikai beavatkozás: jobb illetve bal oldali glutealis lebenyforgatással zárás), azonban a sacralis dermoid cysta ismételten kiújult. Magánkórházunkban 2023-ban végzett EPSIT műtétet és cutting seton drainage-t követően 2 hónappal a beteg egészségesen távozott és több, mint 2 és fél éve panaszmentes.

Összegzés
Az EPSIT a sinus pilonidalis betegség korszerű, minimálisan invazív kezelési módszere, amelynek óriási előnye a csekély posztoperatív fájdalom, a rövid hospitalizáció, a gyors visszatérés a normál aktivitáshoz, a kedvező kozmetikai eredmény és az alacsony recidíva arány. Használatával az enyhébb esetek mellett a komplex vagy recidív dermoidok is sikeresen kezelhetők. Ezzel a módszerrel új korszak kezdődött a sinus pilonidalis ellátásában!

Mentőöv A Gáton – Sikeres Gracilis-Lebeny Transzpozíció Rectovaginalis
Fistulában

Szerző: Dr. Faragó Tamara

Társszerzők: Dr. Varga Anita Katalin, Dr. Máté Kinga, Dr. Gyurika Zoltán, Dr. Rosario Susai Vijayaraj, Dr. Novák András

Bevezetés
A rectovaginalis fistulák ellátása a modern kismedencei sebészet egyik legnagyobb kihívása, különösen a recidív, többszörösen operált esetekben, ahol a lokális szövetek hegesedése és a romló vérellátás miatt a hagyományos zárási technikák sikeraránya drasztikusan csökken. Az ilyen komplex, perzisztáló sipolyok nemcsak súlyos szervi, szexuális és pszichés diszfunkciót okoznak, hanem a betegek életminőségének nagymértékű romlásához is vezetnek. Amennyiben a lokális plasztikák és a direkt varratok sorozatosan kudarcot vallanak, a szövetinterpozíció válik szükségessé. A gracilis-izomlebeny plasztika kiváló alternatívát nyújt, mivel jól erezett, vitális szövetet biztosít a sipolynyílások közé, elősegítve a gyógyulást még a többszörösen hegesedett kismedencei környezetben is.

Esetismertetés
Az 53 éves nőbetegnél visszatérő Bartholin-tályog miatt 5 alkalommal történt műtéti kezelés. A továbbra is váladékozó, a szeméremajak tövébe nyíló, korábban már nőgyógyászatilag többször feltárt fistula kivizsgálása során rectumból való kiindulás és a hüvellyel való összeköttetés igazolódott. Ezt követően partialis fistulectomia és seton drainage több alkalommal történt. A perzisztáló panaszok miatt, deviációs célzattal laparoscopos sigmoideostomia után levator-plastica, későbbiekben endorectal advancement flap ellenére is recidiváló rectovaginalis fistula alakult ki. A többszörösen operált, heges környezet és a korábbi műtétek sikertelensége miatt jól vascularisalt szövetinterpozíció mellett döntöttünk. A páciensnél gracilis-izomlebeny plasztikát végeztünk a fistula zárására. A beavatkozást követő három és fél éves kontrollvizsgálat során klinikai és képalkotó vizsgálattal recidíva nem volt igazolható.

Összefoglalás
A többszörösen operált, hegesedett kismedencei környezetben a rectovaginalis fistulák direkt zárása gyakran kudarcra ítélt a lokális szövetek elégtelen vascularisatiója miatt. Esetünk igazolja, hogy a gracilis- plasztika hatékony megoldást nyújthat a komplex, recidiváló sipolyok ellátásában. A jól erezett, transzpozícionált izomlebeny nemcsak mechanikai gátat képez, hanem biológiailag is támogatja a gyógyulást a kedvezőtlen szöveti miliőben. A három és fél éves recidívamentes követési idő megerősíti, hogy a szövetinterpozíció (gracilis-lebeny) választható eljárás a refrakter esetekben, lehetővé téve a páciensek életminőségének tartós helyreállítását.

Analis Fistula Prf Zárása – Az Igazi, Vagy Csak Egy A Sok Közül?

Szerző: Gajdátsy Péter

Társszerzők: Kolozsi Péter, Varga Zsolt, Káplár-Csulak Eszter, Asztalos László, Tóth
Dezső

A perianalis fistulák életminőséget jelentősen befolyásoló, kezelési modalitástól függően az esetek 20-40%-ában recidíváló elváltozások. Leggyakrabban perianális tályogok szövődményeként jelentkeznek, Crohn-betegséghez társuló formájuk külön entitásként kezelendő. Kezelésük során mára kizárólag a záróizom kímélő technikák alkalmazása javasolt, melyek közül kiemelkedő sikerrátával, megnyugtatóan alacsony recidívaaránnyal azonban egyik sem rendelkezik.
A thrombocitagazdag fibrin (platelet-rich fibrin – PRF) használata elsődlegesen a maxillofacialis sebészet és az ortopéd sebészet területein vált elterjedtté növekedési faktorok révén kifejtett gyógyulást elősegítő hatása miatt. Analis fistulák kezelése során az eljárás széles körben még nem alkalmazott, azonban a rendelkezésre álló irodalmi adatok bíztató eredményekről számolnak be.
A következőkben egy 35 éves nőbeteg esete kerül bemutatásra, akinek anamnesisében érdemi társbetegség nem szerepel. Perianalis abscessus miatt 2019-ben a beteg oncotomián esett át, melyet követően visszatérő végbéltáji diszkomfort, váladékozásos panaszok alakultak ki. Kivizsgálása során szinkron fennálló görcsös hasi panaszok miatt colonoscopia történt, mely kizárta Crohn-betegség fennállását. Kismedence MR vizsgálattal simplex transsphinctericus analis fistula igazolódott. Az eltérés miatt 2019 és 2023 között 4 alkalommal történt curettage-zsal egybekötött seton drainage, 1-1 alkalommal sikertelen FiXcision, LIFT és core out műtét, ambuláns feltárás.
Perzisztáló panaszok, kismedence MR vizsgálat során konzisztensen ábrázolódó transsphinctericus fistula miatt endorectalis ultrahang (ERUS) vizsgálat történt, mely a recidív folymatot alátámasztotta, emiatt ismételt műtét mellett döntöttünk. Előkészítő lépésként a járat curettage-át és non-cutting seton drainage-át végeztük el. A beavatkozás után 2 héttel, második ülésben a seton fonalak eltávolítását követően a járat PRF feltöltése történt, a belső nyílást Z öltéssel zártuk. Utánkövetése során a beteg mindvégig panaszmentes volt, széklettartási panaszok nem jelentkeztek, friss kismedence MR vizsgálata során perzisztáló fistula, recidíva nem ábrázolódott.
A perianális fistulák kezelésében a kielégítő sikerráta mellett az egyik legfontosabb szempont a záróizom funkciójának megőrzése. A thrombocitagazdag fibrin (PRF) az elérhető eljárásokét megközelítő gyógyulási arány mellett elhanyagolhatóan alacsony inkontinenciaaránnyal alkalmazható akár recidív analis fistulák kezelésében is.

A Farokbél Meséje

Szerző: Dr. Völcsei Norbert

Társszerzők: Dr. Ónody Péter, Dr. Bánky Balázs, Dr. Szijártó Attila

Bevezetés
A tailgut cysta egy ritka, veleszületett rendellenesség, mely az utóbél lefűződése során visszamaradó, praesacralis cystosus hamartoma képében manifesztálódik. Esettanulmányunk célja egy recidív periproctalis tályogképződés hátterében álló tailgut cysta komplex kezelésének bemutatása.

Esetismertetés
Közleményünkben egy 46 éves férfi esetét mutatjuk be, akinek egyhetes lázas állapot, végbéltáji fájdalom miatt indult kivizsgálása. CT vizsgálat során retrorectalis patkótályog ábrázolódott. Acut osztályos felvételt követően perianalis oncotomia és seton drainage történt. Ambuláns kontrollvizsgálat során igazolódott residualis kis abscessusok miatt ismételt tályogfeltárás, seton drainage történt. Colonoscopia és széklet calprotectin-szint vizsgálat gyulladásos bélbetegség jelenlétét kizárta. Az ezt követő MR vizsgálat a rectum
mögött több kisebb, extraluminalis cystosus képletet írt le. 3D rectalis ultrahang tailgut cystát igazolt. Utóbbiak miatt Kraske szerinti farokcsont eltávolítást, cysta exstirpatiót végeztünk seton drain visszahagyásával. A posztoperatív szakban a beteg panaszai ismétlődtek. Endorectalis ultrahangon residualis cysta, analis fistula ábrázolódott, így intersphinctericus feltárást, cysta exstirpatiót végeztünk. A beteg panaszai azonban továbbra sem szűntek meg. Recidiváló perioproctalis tályog, komplex fistularendszer miatt még összesen négy alkalommal történt intersphinctericus oncotomia, endoluminalis vacuum asszisztált sebkezeléssel (endo-VAC) kiegészítve.
Komplex kezelést követően a tályogüreg teljesen feltisztult, másodlagosan zártuk. Két éves panaszmentességet követő láz, per anum purulens váladékozás okán kontroll MR vizsgálat történt, mely recidív patkótályogot és intersphinctericus fistulát írt le. Ismételt oncotomia és seton behelyezés történt. Jelenleg a beteg panaszmentes, krónikus sipolya stabil, rendszeres proctologiai követése zajlik.

Megbeszélés
A tailgut cysta ritka, de recidíváló periproctalis tályogképződés és fistularendszer hátterében mindig mérlegelendő kórkép. A pontos preoperatív képalkotó diagnosztika és a megfelelő sebészi stratégia megválasztása kulcsfontosságú, azonban komplett exstirpatio mellett is számolni kell recidívával. Esetünk rávilágít arra, hogy az ilyen betegek ellátása gyakran többlépcsős, multidiszciplináris megközelítést és hosszú távú utánkövetést igényel.

Sebészek A Szülőszobán: Negyedfokú Gátrepedés Ellátása

Szerző: Szabó Balázs Előd

Társszerzők: Fekete András, Bursics Attila

Bevezetés
A hüvelyi szülés során kialakuló gátsérülések gyakori komplikációk, amelyek spektruma az enyhe hámsérülésektől a súlyos, az analis sphinctert és a rectumot is érintő károsodásokig terjed. A harmad- és negyedfokú gátrepedések (obstetricus analis sphincter sérülések, OASIS) a perineális trauma legsúlyosabb formái, és jelentős hosszú távú következményekkel, például anális inkontinenciával és jelentős életminőség-romlással járhatnak. Az OASIS incidenciája nemzetközileg változó, általában 1–3% körüli, az utóbbi években emelkedő tendenciát mutat. Epidemiológiai vizsgálatok szerint az incidencia az elmúlt évtizedekben emelkedő tendenciát mutat, amely részben a jobb felismerésnek, részben a szülészeti gyakorlat változásainak tulajdonítható. A kialakulás multifaktoriális, fő rizikói közé tartozik a primiparitás, az instrumentális szülés, a macrosomia, a rohamos szülés és a hosszan tartó kitolási szak, így a megelőzés és a megfelelő ellátás kulcsfontosságú a kedvező kimenetel szempontjából.

Esetismertetés
Egy 27 éves, elsőszülő páciens miatt telefonáltak az akut sebészeti ügyeletben, akinél a PVN szülés során súlyos gátsérülést észleltek. Azonnal azonosítható volt a gr. 4 gátrepedés, ezért a sebészeti műtőbe szállíttattuk, ahol gáti rekonstrukciót végeztünk, az rétegeket egyenként egyesítve. Stomát nem képeztünk. A műtétet követően a gyermekágy eseménytelenül zajlott, elhúzódó antibiotikum profilaxis mellett láza nem jelentkezett, a székletürítés megindult. Széklet- és flatulencia inkontinencia nem lépett föl. Két éves kontroll vizsgálaton továbbra is panaszmentes, Wexner 0.

Összegzés
Bár szülészeti szövődményekben ritkán vagyunk érintettek, a III-IV. fokú gátrepedések ellátásában a nőgyógyász kollégák rendszeresen kérik a segítségünket, sőt, negyedfokú sérülést önállóan nem is kezelhetnek. A gyors beavatkozás és az anatómiai struktúrák gondosan rekonstrukciója szövődménymentes gyógyulást és tartósan jó kontinenciát eredményezhet.

Diagnosztikus Csapda Az Anorectalis Régióban: Lézeres Aranyérműtéttől A
Multiplex Májáttétig

Szerző: Balogh Anna

Társszerzők: Andrási László, Lázár György

Bevezetés
A legváratlanabb helyeken is fordulhatnak elő a kezelőorvosokat komoly kihívások elé állító tumoros elváltozások. Ez a rendszeres szűrővizsgálatok és a precíz diagnosztika fontosságára hívja fel a figyelmet.

Esetismertetés
52 éves férfi beteg 2024 késő őszén észlelt először székelést követően rectalis prolapszus jellegű tünetet, ekkor fizikális vizsgálattal eltérést nem észleltek. Magánellátásban zajlott kivizsgálása, 2025 januárjában történt kolonoszkópiája, aranyerességet diagnosztizáltak. Ezt követően lézeres műtéti megoldás céljából proktológiai rendelésen jelentkezett, ahol azonban tumor erős gyanúja merült fel. Ismételt, gasztroenterológiai vizsgálat során biopsziás mintavétel történt, melanoma malignum igazolódott február végén. Képalkotó vizsgálatokkal a rectum alsó-középsõ harmadában, a felső harmadra is terjedő, 7 cm hosszúságú, lument szűkítő, szolid tumort írtak le, amely a mesorectalis zsírszövetbe propagált, a mesorectalis fasciat beszűrte, de nem törte át.
A tumor vége az anusgyűrű felett 4,5 cm-rel ért véget, a sphincter komplex nem volt érintett (tu recti T3d N0 MRF+ EMVI-), távoli disszemináció nem igazolódott. 2025. március közepén Onkoteam kombinált immunterápiát (ipilimumab + nivolumab) indított sugárterápia kombinációjával (5×5 Gy). Kezelését nehezítették a terápiás mellékhatások, amelyek miatt több alkalommal hospitalizálták (immunkapcsolt hypophysitis, axonális senso-motoros polyneuropathia, Addison krízis), a terápia szüneteltetésére kényszerültek.
A júniusi kontroll képalkotó vizsgálatok helyi regressziót, azonban nyirokcsomó-, máj- és pulmonális áttéteket írtak le, kuratív jellegű sebészeti megoldás így nem volt lehetséges. Sztereotaxiás sugárkezelésre (4×12 Gy) váltottak a nivolumab folytatása mellett.
A szeptemberi staging vizsgálatok során a rectalis tumor mérsékelt csökkenése ellenére összességében progressziót véleményeztek, Opdualag (nivolumab/relatlimab) kezelésre váltottak, amely disszeminált betegségben az elsőként választandó.
2026. januári kontroll képalkotó vizsgálatokkal novum elváltozás nem ábrázolódott, a meglévő metasztázisok metabolikus aktivitásának szignifikáns csökkenése volt látható. Kezelése jelenleg is zajlik, eddig négy ciklus Opdualag terápiában részesült.

Összefoglalás
Végbéltáji panaszok, rectalis vérzés esetén alapvető jelentőségű a gyors és alapos kivizsgálás, illetve kolonoszkópia során az utolsó 4-5 cm-es szakaszon az inverzió elvégzése, amely lehetővé teszi a megbúvó elváltozások észlelését is, valamint a biopsziás mintavétel. Az esetünk rámutat továbbá a rendszeres szűrővizsgálatok és azok népszerűsítésének a fontosságára.
Az anorectalis melanománál pedig kiemelten fontos a multidiszciplináris gondolkodás és a szisztémás kezelés mihamarabbi elindítása, mégha sebészi megoldás nem is mindig lehetséges.

Komplex Medencefenéki Süllyedés Interdiszciplináris Kezelése

Szerző: Dr. Halvax Péter Ákos

Társszerzők: Dr. Papp András, Dr. Farkas Bálint

Bevezetés
Idős, többször szült, esetleg medencei operáción átesett nőbetegeknél, a medencefenék süllyedésének esélye, entero- és rectocele kialakulásának lehetősége, valamint az ehhez társuló következményes proctologiai panaszok megjelenése (prolapsus, aranyeres szövődmények) fokozott. Olykor a konzervatív terápia már nem vezet eredményre, operatív terápiaként gáti, vagy minimálisan invazív abdominalis hálós sacrocolpopexia és rectopexia lehetősége merül fel.

Esetismertetés
A 73 éves, korábban hysterectomián átesett nőbeteg, fokozódó alhasi és gáti fájdalom, diszkomfort és hüvelyi idegentest érzés, anális fájdalom miatt kereste fel a pécsi Nőgyógyászati Klinikát. A vizsgálat során a hüvelycsonk süllyedését és rectocelét diagnosztizáltak. Colonoscopia történt, melyet hegesedés és megtöretés miatt csak 38 cm-ig tudtak elvégezni. Virtuális colonoscopia adhesio, illetve inkább krónikus, heges diverticulitis lehetőségét vetette fel. Sebészeti konzílium során rectocelét és kisfokú, de panaszokat okozó rectumprolapsust állapítottunk meg. A betegnél robot- asszisztált sacrocolpopexiát, valamint intraoperatív lelettől függően, sigmaresectiot és hálós rectopexiát indikáltunk. A Da Vinci Xi dual konzolos rendszerrel végzett műtét során békés diverticulumok mellett a sigmabél bal ováriumhoz történő hegesedését, hüvelycsonk prolapsust és rectocelét találtunk. Az adhesiokat oldottuk, a megfelelően tágult lumen mellett resectiora nem került sor. A medencei gyengeség miatt elvégeztük a hálóbeültetéses sacrocolpopexiát, a dorsalis hálós rectopexiát, valamint a peritoneum raffolását. A beteg a hat hetes kontrollvizsgálaton, a javasolt gyógytorna mellett, panaszmentes, jelentős életminőség javulásról számolt be.

Összegzés
Komplex medencefenéki gyengeség gyanúja esetén javasoljuk a betegek interdiszciplináris, proctologiai és gynecologiai/gynecourologiai kivizsgálását, az esetleges rejtett eltérések kizárása céljából. A nem megfelelően felállított diagnózis mellett, az esetleges alul kezelés, további, megterhelő operációkhoz vezethet. A klinikánkon telepített dual konzolos robotsebészeti rendszer kiváló lehetőséget ad interdiszciplináris műtétek végzésére.
Esetünkkel is bizonyítjuk, hogy a kismedencében végzett műtéteknél a robotsebészeti rendszer egyértelmű előnyökkel szolgál a precíz preparáció és a varrás területén is.

Perianalis Fistulosis Avagy „Ha Úgy Néz Ki, Mint Egy Kacsa, Úgy Úszik, Mint Egy
Kacsa, És Úgy Hápog, Mint Egy Kacsa, Akkor Valószínűleg Kacsa.”

Szerző: Szabó Andor

Társszerzők: Andrási László, Lázár György

Bevezetés
A perianalis fistulák megjelenése, komplexitása, valamint a kezelés ellenére nem javuló klinikai állapot fel kell, hogy vesse az esetlegesen fennálló gyulladásos bélbetegség (IBD) gyanúját.

Beteganyag és módszer
Egy 42 éves nőbetegnél 2014-ben colitis ulcerosa diagnózist állítottak fel társintézményben. A beteget évek óta kezeltük krónikus perianalis fistulosis és visszatérő abscessusok miatt. 2021 októberében ambuláns végbéltályog-feltárás történt. 2022 februárjában a 6–7 óra irányában egymás mögött elhelyezkedő perianalis fistulákat észleltünk, ezért altatásban feltárást és seton drainage-t végeztünk. A beteg panaszai fennmaradtak, ezért 2022 júniusában a lateralis fistula körül üreget találtunk, contraincisiót végeztünk, az üregeket egybenyitottuk és keresztdraináltuk. A 6 óránál fistulotomia és kürettázs, a 7 óránál a rectumba nyíló sipoly miatt seton behelyezése történt. 2023 áprilisában a korábbi metszés helyén továbbra is váladékozás volt, belső nyílást nem találtunk, a setont sodrott fonalra cseréltük. 2023 szeptemberében újabb fistulanyílás jelent meg, belső nyílás hiányában transzponálást végeztünk. 2024 februárjában két újabb fistulajárat alakult ki, amelyek a korábban drenált belső nyíláshoz vezettek, ezért ismételt seton behelyezés történt. A gasztroenterológiai kivizsgálás során a colonoscopia nem volt egyértelmű, ileocoecalis érintettség nem igazolódott, bal oldali gyulladás dominált. 2018 óta többféle immunszuppresszív terápiát alkalmaztak (merkaptopurin, azatioprin). A beteg utánkövetése nehézségekbe ütközött, mivel kontrollvizsgálatokon nem jelent meg rendszeresen. A diagnózist végül évek múlva, colonoscopos és szövettani újraértékelés alapján Crohn-betegségre módosították. MR-vizsgálat többszörösen elágazódó transsphinctericus fistularendszert, valamint intersphinctericus vak sipolyokat igazolt. 2024-ben célzott biológiai terápia indult (adalimumab). A legutóbbi műtétre 2025 márciusában került sor ismételt seton drainage formájában. Azóta a beteg általános állapota javult, a gyulladás visszahúzódott, életminősége jelentősen jobb.

Összefoglalás: Komplex fistularendszer és nem gyógyuló klinikai állapot esetén nem a sebészi radikalitás fokozása az elsődleges cél, hanem a háttérben álló ok felderítése – még akkor is, ha azt korábban már kizártnak vélték. Az ilyen esetekben a helyes diagnózis felállításához elengedhetetlen a multidiszciplináris megközelítés, amely magában foglalja a klinikai kép, a szövettani eredmények és a képalkotó vizsgálatok együttes értékelését, valamint a gasztroenterológus és a sebész szoros együttműködését.

Fél Oldali Hydronephrosis Differenciáldiagnosztikai Nehézségei – Rectokelétől A
Lokálisan Előrehaladott Sigma Tumorig

Szerző: Rádl Ádám

Társszerzők: Barcsák Gábor, Reich Viktor

A kismedencei funkciózavarok (pelvic floor dysfunction – PFD) részeként a kismedencei szervek süllyedése (pelvic organ prolapse – POP) alapvetően ugyan a nőgyógyászat témakörébe tartozik, de a különböző szervrendszereket érintő panaszok miatt a betegek sebészeti/proctológiai megjelenése is előfordul.
Jelen esetünkben egy 82 éves, multimorbid nőbeteg keresett fel egy nőgyógyászati szakrendelést a hüvely tájékán észlelt elődomborodás miatt, mely mellett fokozódó széklet- és vizeletürítési zavar is kialakult. Proctológiai rendelésre irányították rectokele diagnózisával. További kivizsgálásként colonoscopia történt, infiltráló, jól differenciált adenocarcinomát találtak. A CT vizsgálat lokálisan előrehaladott, környezeti propagatiot mutató sigmatumort írt le következményes bal oldali üregrendszeri tágulattal, melyhez beszűkült vesefunkció is társult. A látott kép alapján a bal oldali ureter tumoros érintettsége merült fel. Az onko-team primer sebészi ellátást javasolt.
Tekintettel a beteg életkorára, általános állapotára, multivisceralis resectio nem jött szóba, a tumor palliatív eltávolítására készültünk. Osztályunkon történt nőgyógyászati konzílium a rectokele mellett uterus prolapsust állapított meg. A műtét előtt ureter védelem céljából DJ katéter felhelyezését kértük, a beavatkozáskor a bal oldali ureter szájadék megtöretését észlelték. Laparoscopos rectosigmoidealis resectiot végeztünk, a műtét során az
ureter tumoros infiltratioja nem igazolódott (R0, pT3N2). A fentiek alapján az üregrendszeri tágulatot nagy valószínűséggel a IV. fokú POP okozta, amely a húgyhólyag lesüllyedéséhez, az ureter szájadék megtöretéséhez vezetett. Későbbiekben a nőgyógyászok további beavatkozást terveznek.
Összefoglalásként kijelenthető, hogy a súlyos fokú POP hydronephrosist – akár veseelégtelenséget is – okozhat, így az adekvát ellátáshoz a társszakmák – urológusok és nőgyógyászok – bevonása is szükséges.

Neo-Canalis Analis Képzés Colitis Ulcerosa Ellátása Kapcsán

Szerző: Mészáros Anett

Társszerzők: Lóderer Zoltán

Husszonnégy éves morbid obes betegnél más intézetben terápia rezisztens colitis ulcerosa miatt procto-colectomia totalis történt ileum pouch-analis anasztomózissal és tehermentesítő biluminalis ileostomával. A rectum nyálkahártya teljes kiirtását követően a rectum megőrzött izomfalába behúzott pouch az anasztomózis körkörös dehiszcencája miatt retrahált 4-5cm hosszan távolodva el az anodermalis hámtól. Az anoderma és a pouch közötti rectalis izom szakasz teljesen obliterálódott. Az érintett szakasz hámborítása, egy neo canalis analis kialakítása céljából vettük fel osztályunkra. Altatásban az obliterálódott izom szakaszt feltártuk, majd feltágítottuk.
Rectoscopia kontroll mellett a pouch distalis végébe öltéseket helyeztünk körben, majd az a. és v. pudenda externa scrotalis ágaira nyelezve scrotum lebenyt alakítottunk ki, amelyet hengeresítve a pouchba helyezett öltésekkel a rectum izom csatornájába behúzva a pouch-hoz rögzítettünk. Három hónap múlva, amikor a csatornába behúzott scrotum lebeny a környezetéből beereződött, azt nyeléről leválasztottuk és distalis végét az anodermához körben kivarrtuk. Gyógyulását követően a kétlövetű ileostomát zártuk.
Kilenc évvel később végzett kontroll során az anodermalis anasztomózis 8 mm tágasságú, gyerek colonscoppal vizsgálva a pouch-csal varrt anasztomózis nem szűkült be, a pouch normál megjelenésű, a beteg szubjektíve teljes értékű életet él, bélműködéssel, passage-zsal kapcsolatos panasza nincs.
A bemutatott technikai jó megoldást biztosított egy ritka, de nagy kihívást jelentő probléma megoldására. Irodalmi áttekintés során scrotum lebeny ilyen indikációjú alkalmazásával, vagy az ismertetett probléma jó funkciót adó megoldásával nem találkoztunk.

Rectovaginalis Fistula Több Felvonásban – Egy Atípusos Etiológiájú Eset Kezelése

Szerző: Dr. Kuna Tamás

Társszerzők: Dr. Varga Zsolt, Dr. Tóth Dezső

Bevezetés
A rectovaginális fistulák megjelenése a betegek életminőségének jelentős romlásával jár, előfordulási gyakoriságuk kismedencei műtéteket követően a nemzetközi irodalmi adatok alapján 1,6-5,1% között változik. A szülési gátsérüléseken kívül leggyakrabban mély rectum resectiot követően varratelégtelenség és kismedencei tályog következtében alakul ki. A főbb kockázati tényezők közé tartozik az anastomosis alacsony elhelyezkedése, előzetes kismedencei sugárkezelés és hüvelyfal resectio. Esetünkben egy ritkább, technikai hiba vezetett egy bonyolult és hosszadalmas betegúthoz.

Esetismertetés
2025. szeptemberében egy fiatal nőbeteg jelentkezett proctológiai szakrendelésünkön hüvelyen keresztül ürülő széklet miatt, rectovaginalis fistula irányba indult kivizsgálása. A beteg anamnézisét részletesen áttekintve láttuk, hogy 2015-ben a rectumot infiltráló endometriosis miatt történt nyitott rectum-resectio, melyet követően a posztoperatív szakban hüvelyen át észlelt székletürítés miatt sürgősséggel székletdeviatio történt. Ezután 2024-ig tünetmentesen egycsövű sigmoidostomával élt, MR és colonoscopia alapján, továbbá fizikális vizsgálattal fistula nem volt detektálható, emiatt Hartmann-reconstructiot végeztek 2024-ben. A posztoperatív 1. hónapban ismételt székletürülés jelentkezett hüvelyen keresztül, mely miatt több, mint másfél éven át többször történt nőgyógyászati és sebészeti véleményezés, továbbá gasztroenterológián a fistulák klippel történő – sikertelen – ellátása, ezt követően jelentkezett szakrendelésünkön. Anoscopia és
rectoscopia során az eredeti körvarrógép kapocssorából kiinduló, a hüvelyt tölcsérszerűen behúzó rövid rectovaginalis fistulát azonosítottunk, mely fölött mintegy interpositumként egy kb 10 cm-es ép colon szakasz fölött volt látható a friss vastagbél anastomosis. A fistula oka nagy valószínűséggel a primer műtét során a hüvelyfalat is magába foglaló anastomosis volt. 2026. januárjában robot asszisztált ultramély rectum resectiot végeztünk hüvelyfal suturával, ileostoma védelemben. A beteg jelenleg is tünet- és recidivamentes.

Konklúzió
Rectovaginalis fistulával jelentkező páciens esetében javasolt a klasszikusetiológiai lehetőségeken túlmenően ritkább kóroki tényezőkre – akár iatrogén ártalomra -is gondolni. A negatív intraoperatív lelet (víz-levegő próba) nem zárják ki a környező képletek sérülését. A megoldás kulcsa, hogy ne riadjunk vissza a radikális sebészeti ellátástól amennyiben az eset ezt megkívánja.

Melanoma A Rectumban – Ritka Diagnózis, Nehéz Döntések

Szerző: Dr. Rozman Petra

Társszerzők: Dr. Lukász Péter, Dr. Bánky Balázs, Prof. Dr. Szijártó Attila

Az anorectalis mucosalis melanoma rendkívül ritka malignitás, amely az összes colorectalis daganat mintegy 0,05%-át teszi ki. Kiindulási helye leggyakrabban az anorectalis junctio mucocutan határa. A betegek leggyakrabban rectalis vérzés, fájdalom, tapintható terime vagy székelési habitus változása miatt kerülnek kivizsgálásra. A daganat agresszív biológiai viselkedésű: a diagnózis idején a betegek mintegy 60%-ában regionális nyirokcsomó érintettség, míg körülbelül 30%-ában már távoli áttét is kimutatható. A prognózis kedvezőtlen, az 5 éves túlélés megközelítőleg 20%.
84 éves nőbeteg “aranyeres panaszok” miatt jelentkezett coloproctológiai ambulanciánkon. Fizikális vizsgálat során a sphincter felett 3 cm-es, mobilis, tömött tapintatú terime volt észlelhető, melyből biopsziás mintavétel történt. Szövettani eredmény melanoma malignumot igazolt. Colonoscopia során a rectumban közvetlenül az
anusnyílás felett hyperpigmentált, kékes színű, mobilis, kerekded terime volt látható, amely az analis csatornába is belógott, egyéb malignus elváltozás nem volt igazolható. MR vizsgálat alapján az anorectalis junctioban elhelyezkedő térfoglalás a belső sphinctert megközelítette, a muscularis propria rétegét nem haladta meg, radiomorfológiailag analis eredetű, T2 stádiumú tumornak felelt meg, regionális nyirokcsomó érintettség nélkül. A
staging céljából végzett PET-CT vizsgálat a rectum alsó harmadában intenzív FDG-halmozást mutató tumort igazolt, egyéb lokalizációban malignus folyamatra utaló eltérés nem volt kimutatható. Onkoteam véleménye, valamint beteg preferencia alapján elektív local excisiot indikáltunk, azonban tervezett műtét előtt transzfúziót igénylő haematochesia miatt urgens felvételre került. A daganat eltávolítása céljából transanalis tumor excisiót végeztünk sphincter rostok megkímélésével. A posztoperatív szak szövődmény mentesen zajlott, posztoperatívmásodik napon emittáltuk. A végleges szövettani vizsgálat az elváltozást malignus melanomának igazolta, azonban a daganat a resectios széleket elérte. 3 hónapos sebészeti kontrollon rectalis vizsgálat során eltérést nem észleltünk, kontinenciája megtartott volt. Onkodermatológiai gondozása során immunterápia tervezett.

Következtetés
Az anorectalis melanoma ritka, agresszív biológiai viselkedésű daganat, amely gyakran banális proctológiai panaszok hátterében kerül felismerésre. A megfelelő staging és a negatív reszekciós szélek elérése kulcsfontosságú a kezelés során. A sphincter-megtartó lokális excisio kisebb morbiditású beavatkozás, ugyanakkor az onkológiai radikalitás sok esetben korlátozott. Mindez jól szemlélteti, hogy e ritka daganat kezelésében a sebészi stratégia megválasztása továbbra is kihívást jelent, ahol a radikalitás, a beteg életminősége és a betegség agresszív biológiája közötti egyensúly megtalálása a legfontosabb.

Gátat Szabni Az Inkontinenciának: Sphincter-Rekonstrukció És Perioperatív
Hiperbárikus Oxigénterápia Egy Komplex Esetben

Szerző: Dr. Varga Anita Katalin

Bevezetés
A székletinkontinencia sebészi kezelése jelentős kihívást jelent, különösen olyan esetekben, ahol ismételt kismedencei és gáti műtétek (pl. rectovaginalis fistula megoldások) következtében kiterjedt hegszövet alakult ki. A heges szöveti környezetben a mikrocirkuláció károsodása fokozza a posztoperatív sebgyógyulási zavarok és a rekonstrukciós beavatkozások elégtelenségének kockázatát. A kevéssé közismert, de a keszonbetegség principális kezelésének számító hiperbárikus oxigénterápia (HBOT) során alkalmazott 100%-os oxigén magas nyomáson fokozza a szöveti oxigenizációt, stimulálja az angiogenezist és a kollagénszintézist, ezáltal javítva a regenerációs folyamatokat. Esetismertetésünk célja a perioperatív HBOT szerepének bemutatása komplex gáti rekonstrukció során.

Esetismertetés
Az 56 éves nőbeteg kórelőzményében Leiden-mutáció, hypertonia, hysterectomia és inguinalis hernioplastica szerepel. 2021 és 2023 között rectovaginalis fistula (RVF) miatt összesen öt sebészi beavatkozás történt (fistula exstirpatio, endorectalis mucosalis flap, levator interpositum alkalmazása), melyek során sigmoideostomia képzése is szükségessé vált. A többszörösen operált és perianalis tályogfeltárást követően heges sphincter-apparátus következtében székletinkontinencia maradt vissza. A funkcionális helyreállítás, az életminőség javítása érdekében sphincter-rekonstrukció történt. A műtéti terület előkészítése és a sebgyógyulás támogatása céljából a beteg preoperatívan 14 alkalommal, majd a 3. posztoperatív naptól további 10 alkalommal részesült HBOT kezelésben. A műtét során a heges környezet ellenére a sphincter-gyűrű folytonossága helyreállítható volt. A posztoperatív időszak szövődménymentesen telt, a passage megindulását követően kielégítő sphincterfunkció volt észlelhető.

Összefoglalás
A recidív műtétek után kialakuló székletinkontinencia kezelése multidiszciplináris megközelítést igényel. Kiterjedt hegesedéssel járó komplex gáti rekonstrukciók során a perioperatív HBOT értékes kiegészítője lehet a sebészi kezelésnek.

Aranyeres Panaszoktól A Rectalis High-Grade Leiomyosarcomáig

Szerző: Dr. Maksa Dániel

Társszerzők: Dr. Juhász Miklós , Dr. Szatmári Károly

Bevezetés
A rectalis leiomyosarcoma rendkívül ritka kórkép. A végbél daganatainak többsége
hámeredetű, míg a vastagbél, végbél és a végbélnyílás daganatainak mindössze mintegy
0,1%-a mesenchymalis eredetű leiomyosarcoma.

Esetbemutatás
Az 59 éves férfibeteg anamnézisében hypertonia és 12 évvel korábban végzett aranyérműtét szerepel. A beteg 2023 szeptemberében egy éve kiújuló aranyeres panaszok miatt keresett fel magánproktológiai szakrendelést. Panaszai között székeléskor előreeső, vérzékeny, tojásnyi nagyságú terime szerepelt.
Az első colonoscopos vizsgálat során a teriméből vett biopszia érdemi eltérést nem igazolt. A fennálló panaszok miatt a beteg a területileg illetékes sebészeti és gasztroenterológiai
szakrendelésen jelentkezett, ahol ismételt colonoscopia történt. A polypoid képletből vett
mintából a szövettani vizsgálat high-grade leiomyosarcomát igazolt.
A beteg 2023.11.21-én műtétre került, mely során transanalis polypectomia történt, R0 resectióval. A posztoperatív időszak eseménytelen volt, a beteg panaszmentessé vált. Az
onkoteam további staging vizsgálatokat és rendszeres endoscopos követést javasolt.
A 2025 márciusában végzett kontroll kismedencei MR-vizsgálat a mesorectumban recidívára utaló eltérést mutatott, melyet transrectalis ultrahang-vezérelt tűbiopszia szövettanilag is megerősített. A beteg más intézményben öt ciklus epirubicin-kezelésben részesült. 2025 decemberében hasi fájdalom és passage-zavar miatt abdominoperinealis rectumexstirpatio történt végállású stoma képzésével. Jelenleg az onkoteam döntése alapján posztoperatív sugárkezelésben részesülne, de jelenleg kialakult posztoperatív hasűri tályog miatt jelenlegi onkológiai kezelése halasztódik

Konklúzió
A bemutatott eset rámutat arra, hogy a tartósan fennálló vagy atípusos „aranyeres” panaszok hátterében ritka, rosszindulatú elváltozás is állhat. A rectalis leiomyosarcoma diagnózisa kihívást jelenthet, mivel kezdetben benignus elváltozást utánozhat, és az első mintavétel nem mindig igazolja a malignitást. A pontos szövettani és immunhisztokémiai vizsgálat, valamint a megfelelő staging elengedhetetlen a helyes terápiás stratégia kialakításához. High-grade esetekben a lokális recidíva kockázata jelentős, ezért szoros utánkövetés és multimodális kezelés válhat szükségessé.

Nagyméretű Rektális Idegentest Manuális Extrakciója: A Konzervatív Szemlélet
Diadala

Szerző: Dr. Lovász Zoltán

Társszerzők: Dr. Epres József, Dr. Rózsa Árpád

Bevezetés
A rectumba felhelyezett idegentestek ellátása a sürgősségi sebészet visszatérő, komoly technikai kihívást jelentő feladata. Az esetek többségében szexuális motiváció áll a háttérben, de a betegek szemérme miatt gyakori a késleltetett jelentkezés. Az idegentestek a végbélben lokális gyulladást indíthatnak el, mely a bélfal phlegmonéjához, abscessushoz vagy az anoperineális régió duzzanatához vezethet, növelve a perforáció és az ileus kockázatát. Az idegentest mérete, alakja és anyaga meghatározza az eltávolítás stratégiáját, mely a manuális extrakciótól a transanális műfogásokon át egészen a laparotomiáig terjedhet.

Esetismertetés
Sürgősségi osztályunkra egy 61 éves férfi beteget szállított a mentőszolgálat, akinek elmondása szerint néhány órával korábban egy ismerős személy idegentestet (feltételezhetően zöldséget) vezetett fel a végbélnyílásán keresztül. A páciens bal alhasi feszülésről és fájdalomról panaszkodott. Az anamnézisben hypertonia, depresszió szerepelt.A fizikális vizsgálat során a bal fossa iliaca területén az idegentest tapintható volt, nyomásérzékenység és fájdalom mellett. A rektális digitális vizsgálat során az objektum alsó pólusa éppen elérhetőnek bizonyult. A laborvizsgálat során a gyulladásos markerek normál tartományban maradtak. A natív hasi röntgenfelvétel a kismedencében, a symphysis pubicától a bal csípőlapát irányába vetülve egy 43 x 115 mm-es, halvány árnyékot adó idegentestet igazolt.

Műtéti technika és eredmények
Sürgős műtéti előkészítést követően a beteget műtőbe vittük. Intratrachealis narcosisban, a hasfal és a sphincter teljes relaxációját követően, a tárgyra transabdominalisan gyakorolt kontrollált nyomással (ún. "milking" technika) az idegentestet aborális irányba mozdítottuk el, miközben transanálisan segítettük az extrakciót. Ezzel a bimanualis manőverrel az idegentestet (ép cukkinit) a végbélnyíláson keresztül sikerült eltávolítani. Laparotomiára vagy colotomiára nem kényszerültünk. A posztoperatív obszerváció során a
beteg panaszmentessé vált, passzázsa rendeződött, szövődmény (vérzés, perforáció) nem merült fel. A beteget a második posztoperatív napon, jó általános állapotban otthonába exmittáltuk.

Következtetések
Esetünk rávilágít arra, hogy a nagyméretű, impaktált rektális idegentesteknél a minimálisan invazív szemléletnek prioritást kell élveznie. A sphincterspazmus és a vákuum-effektus leküzdéséhez a narcosisban biztosított teljes neuromuszkuláris relaxáció elengedhetetlen. A bimanuális extrakció hatékony alternatívája a jelentős morbiditással járó laparotomiának, amennyiben preoperatíve perforáció vagy ischaemia gyanúja nem merül fel. A sikeres extrakciót követően a bélfal integritásának endoszkópos vagy klinikai verifikálása a protokoll szerves része a késői szövődmények kizárása érdekében.

Ismételt Incisióktól A Definitív Megoldásig: Retrorectalis Fejlődési
Rendellenesség Klinikai Tanulságai

Szerző: Emán Beáta

Társszerzők: Simonka Zsolt, Kovách Kornél, Leprán Ádám, Szabó Lilla, Lázár György

A periproctalis régióban kialakuló folyadékgyülemek klinikai megjelenése nem mindig specifikus, ami jelentős diagnosztikai kihívást jelent. Esetbemutatásunkban egy 28 éves nőbeteg, kórelőzményben az elmúlt 15 évben 3 alkalommal kezelték ultrahang vizsgálat során leírt periproctalis tályoggal. Punctiok, feltárások, tályog evakuáció és drenázsok történtek. A feltárás során vett biopsia szövettani vizsgálata tályogfalnak megfelelő képletként írta le.
Panaszai azonban változatlanul fennálltak, a folyadékgyülemek újratelítődtek. Intézetünkben krónikus kismedencei fájdalmat és diszkomfort érzést okozó retrorectalis folyadéktartalmú képlet miatt jelentkezett. Proctológiai szakvizsgálat (RDV, anoscopia) a rectumban kórosat nem igazolt. Az ismétlődő recidívák hátterének tisztázása céljából végzett MR vizsgálat a glutealis régiótól a kismedencébe terjedő, mintegy 150×77×120 mm nagyságú, valamint egy lefűzött, kisebb, 40 mm nagyságú, folyadéktartalmú, vékony falú képletet ábrázolt, melyet magas proteintartalmú cystaként véleményezett. Ennek ismeretében az ismételt proctológiai szakvizsgálat tailgut cysta fejlődési rendellenesség lehetőségét vetette fel és eltávolítását javasolta.
Kraske-féle posterior feltárásból az elváltozás in toto excisioját végeztük a levator izomzat helyreállításával. Eseménytelen postoperatív szakot követően az 5. postoperatív napon otthonába bocsátottuk. Szövettani vizsgálat tailgut cystát igazolt. 1 éves kontroll vizsgálaton a beteg panaszmentes, recidíva nem jelentkezett.
A tailgut cysta egy ritka, fejlődési rendellenesség talaján, az embrionális bélszakasz maradványából kialakuló cysticus elváltozás, amely alacsony incidenciája és atipikus prezentációja miatt gyakran téves diagnózishoz és nem megfelelő sebészi ellátáshoz vezet. A szakirodalmi adatok alapján e kórkép esetében a recidíva aránya teljes eltávolítást követően alacsony (0–5%), míg részleges kimetszés esetén szignifikánsan magasabb (10–30% vagy több), és drenázs után – a cystafal visszamaradása miatt – kifejezetten magas, gyakran 30–50% feletti kiújulással jár. Az eset rávilágít arra, hogy visszatérő, atipusos retrorectalis folyadékgyülemek esetén fejlődési rendellenesség lehetőségére is gondolni kell.

Egy Betegem Útja A Periproktális Incíziótól A Miles-Műtétig

Szerző: Dr. Marschall Bence

Társszerzők: Dr. Lauf László, Dr. Gáts Attila, Dr. Köveskuti Ágnes, Dr. Masszi István

A kolorektális daganatok gyakran proktológiai panaszok formájában jelentkeznek. Ilyen tünetek (vérzés, idegentestérzés, perianális tályog vagy sipoly, illetve tapintható terime) esetén az alsó tápcsatorna daganatos megbetegedése is felmerülhet.
Esetbemutatásunkban egy jelenleg 81 éves nőbeteg történetét ismertetjük, akinek másfél éve proktológiai panaszai hátterében végbél tumor gyanúja merült fel. A kivizsgálása közben a daganat perforációja következtében kiterjedt gáti tályog és rektovaginális sipoly alakult ki. A beteg sürgős perianális incízión esett át, széles spektrumú antibiotikus kezelést indítottunk, majd elkerülő sztómát képeztünk. A későbbiekben az ellenoldali tályogkomponens fölött kiterjedt bőrelhalás alakult ki. A végbéltáji sebeket gondos sebkezeléssel sikerült rendezni.
A kivizsgálás komplettálását követően a beteg totál neoadjuváns terápiában részesült. A tumor regresszióját követően hüvelyfali rezekcióval kiegészített Miles-műtétet végeztünk. A szövettani vizsgálat R0 rezekciót igazolt.
A beteg elhúzódó sebgyógyulás mellett gyógyult, jelenleg önellátó, jó életminőségű. Bizonytalan pulmonális gócok miatt további kemoterápiás kezelésben részesül.
Előrehaladott daganatos betegség esetén is célunknak az életmentés, az életminőség maximalizálása és az onkológiai radikalitás elérése kell lennie. A korszerű onkoterápiás lehetőségek és a multidiszciplináris kezelési stratégia révén még idős betegek esetében is reális cél lehet a betegség kontrollja.

Perianális Sipoly, Avagy Egyszer Minden Love Story Véget Ér?

Szerző: Dr. Fülöp Zsolt Zoltán

Társszerzők: Dr. Andrási László, Prof. Dr. Lázár György

Bevezetés 
A perianális fisztula egy kóros állapot, amely a perianális régióban, a gát bőre és az anális csatorna között alakul ki. Spontán nem gyógyul. A perianális fisztulák többségét jóindulatúnak minősítik, viszont gyakran negatívan befolyásolják az életminőséget, súlyos morbiditást okozva. A perianális fisztulák klinikai tünetei közé tartozik a perianális cellulitisz, gátfájdalom, gennyes váladékozás és inkontinencia.

Esetbemutatás
Korábban más intézményben történt ambuláns aranyér műtéten átesett 34 éves nőbetegnél bal farpofán levő ultrahanggal kimutatott tályog (24x15x18mm) miatt indult kivizsgálás. A tályog hátterében komplex perianális fisztulát diagnosztizáltak. IBD kizárásra került. Rektális endosonographia perianálisan tályogot és kettős transsphincterikus fisztulát ábrázolt, miszerint 5 óránál 6cm-es rektumban végződő járatot, valamint 6 óránál
vakon végződő járatot igazolt. Műtétsorozatot végeztünk, mely folyamat során a gyulladásos jeleket szanáltuk, ezután a fisztulajáratok egyszerűsítése volt a cél, legvégül pedig a zárás, lehetőleg sphincter prezerváló eljárással.
Mind a diagnosztikában, mind a terápiában felvonultattuk a modern proktológia eszköztárát, mely eredményeképpen a beteg összesen 5 műtét után meggyógyult. Kontroll vizsgálat történt 3-6-10 hétre, majd 3-6 hónapra melyek során a páciens panaszmentes volt.

Következtetés
A perianális fisztulák mind a beteg, mind a sebész számára nagy kihívást jelenthetnek. A kórkép kezelése óvatos egyensúlyt igényel a sipoly eltávolítása és a székletkontinencia megőrzése között. A komplikált esetek sebészekből, gasztroenterológusokból és radiológusokból álló multidiszciplináris együttműködést igényelnek. Döntő tényező a helyes diagnosztika, a jó technika megválasztása és a műtét időzítése. Nem utolsó sorban a beteget és önmagunkat is fel kell készíteni az esetleges kudarcra, amelyet a fisztulák relatív rossz, nemzetközi összehasonlításban is csak 60%-os gyógyulási aránya jellemez.

Kulcsszavak: transsphincterikus fisztula, endorektális ultrahang, lézer-assistált fisztula terápia, advancement flap

Recidiváló Perianalis Tályogok És Komplex Fistulajárat-Rendszer –
Multidiszciplináris Megközelítés És Immunológiai Háttér Vizsgálata

Szerző: Dr. Ferenczi Szilárd

Társszerzők: Varga Krisztina, Dr. Halvax Péter

Egy 54 éves nőbeteg esetét mutatjuk be. Kórelőzményében rhinitis allergica és hyperaciditas, valamint tonsillectomia és nőgyógyászati laparoscopia szerepel. 2025 áprilisában colonoscopia során a rectumban több kisméretű semisessilis polypus, valamint az analis csatornában sessilis elváltozás került felismerésre. Transanalis excisiot indikáltunk.
A beteg 2025 májusában, akutan, nagyméretű, perianalis patkótályog miatt került sebészeti ellátásra. Bennfekvése során oncotomiát végeztünk, valamint többnapos antibiotikus kezelést igényelt. Gyógyulása során, 2025 júniusában, bal oldali Bartholin- tályog is feltárásra került. Mikrobiológiai vizsgálat különböző törzseket talált.
A beteg elmondása alapján, megelőzőleg 2 hétig tartó, masszív lázzal és levertséggel járó, felsőlégúti infekciója zajlott. A gyulladások konszolidációja után, júliusban, a beteg transanalis polypectomián, haemorrhoid artéria lekötésén, valamint a labialis tályog heges residuumának evacuatioján esett át.
Három hónappal később, bal oldalon ismételt perianalis tályog és cellulitis alakult ki, melyek miatt több alkalommal történt sebészi feltárás, pust nem találtunk, leoltásokból kórokozó nem tenyészett ki, de gyógyhajlamot a subcutan rétegekben nem észleltünk. MRI vizsgálat komplex, többszörösen elágazó fistulajárat-rendszert igazolt a glutealis és labialis subcutisban, vakon végződő járatokkal, valamint a belső sphincter közelébe haladó transsphinctericus járattal, kommunikáció nélkül. Folyadékgyülem nem ábrázolódott. Tekintettel az atípusos lefolyásra, immunológiai kivizsgálást kértünk, mely során immunszabályozási eltérés merült fel (CD4/CD8 arányeltérés, B-sejt alcsoport eltérések), Crohn-betegség, HIV pozitivitás azonban nem igazolódott.
Későbbi kontroll flow-cytometria maradandó immunszuppressziót nem igazolt. A többszöri sebészi feltárás, antibiotikus kezelés és hosszantartó sebkezelés után a folyamat hegesedéssel konszolidálódott. A beteg, a hegesedések miatt, terhelésre fájdalomra panaszkodik, de azóta gyulladás nem lépett fel.
A perianalis tályogok és fistulák visszatérő megjelenése komplex diagnosztikai és terápiás kihívást jelent, különösen atípusos lefolyás és társuló immunológiai eltérések esetén. Vírusinfekciók átmeneti immunmodulátor hatását atípusos esetekben érdemes figyelembe venni. A kórkép hátterében infekciós, gyulladásos bélbetegséghez társuló vagy immunológiai eredetű folyamat egyaránt állhat.

Primer Anorectalis Melanoma – Esetbemutatás

Szerző: Dr. Varga László

Társszerzők: Dr. Biró Adrienn, Dr. Somodi Krisztián Péter

A primer gastrointestinalis melanoma ritka kórkép, az összes melanoma kevesebb, mint 2%-át teszi ki. Prognózisuk kedvezőtlen, rectalis lokalizáció esetén az 5 éves túlélés mindössze 20%. Esettanulmányunkban egy 51 éves nőbeteg esetét szeretnénk bemutatni, akinek végbélvérzés miatt indult kivizsgálása. Coloproctológiai ambulancián egy babnyi, vérzékeny polypoid képletet távolítottunk el, melynek szövettani vizsgálata invazív malignus melanomát igazolt. Bőrgyógyászati szakvizsgálatot követően több alkalommal történt naevus eltávolítás negatív szövettani eredménnyel. Staging képalkotók során is primer anorectalis eredet merült fel. Onkoteam döntés értelmében immunterápia (ipilimumab és nivolumab kombináció) kezdődött. Szoros utánkövetés mellett recidíva vagy metasztázis nem igazolódott, de az immunterápia indukálta szövődmények miatt a terápia felfüggesztésre került. Két évvel a diagnózis után kontroll képalkotó és anoscopos vizsgálatok során vett biopsziák multiplex, recidív melanomát igazoltak az anorectalis területen. Terápiás megoldásként rectumexstirpatiot javasoltunk, melyet a beteg elutasított, így palliációként transanális mucosectomiát és sugárterápiát terveztünk. A műtét, az időközben kialakult metabolikus anyagcserezavar miatt, elmaradt, ezért a beteg endokrinológiai osztályos felvételt igényelt. Az állapot stabilizálását követően készült képalkotó vizsgálatok metasztázis-gyanús gócokat igazoltak a májban és a tüdőben. A beteg a sebészi kezelést ismét elutasította és a kemoterápiát választotta. Gyorsan progrediáló anaemia és májelégtelenség klinikai képe miatt a beteg elhunyt.
Esetünk rávilágít arra, hogy az anorectalis régió kis, vérzékeny polypoid elváltozásainak hátterében, ritkán ugyan, de akár primer melanoma malignum is állhat. A korai szövettani diagnózis, a multidiszciplináris döntéshozatal és a radikális sebészi kezelés időben történő mérlegelése alapvető jelentőségű.

Anális Fissurák- Onkológiai Éberség

Szerző: Dr. Szűts Bence István

Társszerzők: Dr. Bartóki Attila, Dr. Martyin György, Dr. Rózsa Árpád

A proktológiai rendelésre érkező betegek körében az egyik leggyakoribb kórkép az anális fissurák megléte. A végbél nyálkahártyájának eme hosszanti berepedése nem csak a fájdalom, de az időnként fellépő vérzés miatt is a proktológiai szakrendelők felkeresésére kényszeríti a betegeket. A kórkép gyógyításában, a konzervatív terápiás lehetőségeken túl, mint például a székletrendezés, életmódbeli tanácsadás, különböző összetételű kúpok használata, műtéti úton is segítséget nyújthatunk pácienseinknek.
A betegek anamnézisében felmerülő időszakosan, a széklethabitus megváltozásával összefüggésben álló visszatérő fájdalom, illetve esetleg vérzés, valamint a rectalis vizsgálat során a hátsó comissurában észlelt aktív, vagy heges fissura megerősíti a kórismét. Azonban a hasonló panaszokat említő páciens megjelenésekor, a meglévő fájdalom korlátozhatja a vizsgálat diagnosztikai értékét, ezáltal megnehezítve az egyéb más rektális folyamatok meglétének felismerését.

Esetbemutatás
45 éves nőbeteg, fissurás panaszok miatt kereste fel az illetékes proktológiai rendelőt. RDV
vizsgálata, valamint anamnézise alapján analis fissurát diagnosztizáltak. Konzervatív kezelés indult, mely hatására panaszai enyhültek, majd megszűntek. A páciens később több alkalommal felkereste orvosát, a konzervatív terápia hatására időszakosan panaszmentessé vált, majd panaszai ismételten kiújultak. Fél év elteltével colonoscopiás vizsgálat történt, mely során leírásra kerül egy az anustól 11 cm-re, a bél lumenét körkörösen szűkítő vérzékeny szövetplussz, amelyből a levett szövettani minta közepesen differenciált adenocarcinomát igazolt. Ezt követően CT, illetve MR vizsgálat történt, melyek során leírásra került a mesorectalis fasciát beszűrő tumor, valamit mesorectális lymphadenomegália. Távoli áttét nem igazolódott. Az onkoteam TNT kezelést megelőző passage biztosító műtét elvégézést kérte. Másfél évvel panaszainak kezdete útán osztályunkon megtörtént a műtét, mely során a colon transverum aborális szakaszának előemelésével, kétcsövű anus praeternaturalis képzése történt.
A bemutatott eset arra világít rá, hogy egy tipusos fissurás panaszokkal jelentkező páciens esetében, egyértelmű diagnózis mellett is fontos gondolnunk a háttérben jelen lévő egyéb kórképekre, melyek az RDV kivitelezésének nehézsége miatt lehetséges, hogy nem kerülnek időben felfedezésre. Bár a fissurák teljes gyógyulásának időtartama akár több hónap is lehet, visszatérő, nem szűnő panaszok esetén érdemes gondolni más, minél előbbi ellátást igénylő betegségek meglétére is.

A Periproctalis Fistula Differenciál Diagnosztikája Nőgyógyászati Megfontolással

Szerző: Főző Krisztina

Társszerzők: Svastics Imre, Bursics Attila

Bevezetés
A végbéltáji fistula az egyik leggyakrabban előforduló proktológiai kórkép egy sebészeti ambulancián. Ellátásuk során célunk a sipolyt megszüntetni, illetve – annak érintettsége esetén – záróizom funkcióját megőrizni. Megfelelő ellátás biztosításához fontos feltárni a járat külső és belső nyílását is, mely kihívást jelenthet. Hüvelyi eredetű fistulák előfordulhatnak szülés során történő episiotomia, illetve gátrepedés, endometriosis, korábbi malignus betegség és azok onkológiai kezelése következtében.

Esetismertetés
Egy 43 éves nőbeteget évek óta váladékozó végbéltáji sipoly miatt irányítják sebészeti ambulanciánkra. Két nappal korábban nőgyógyászati rendelésen jelentkezett szeméremtáji fájdalmas duzzanat miatt, melyet Bartholin-mirigy tályognak véleményeztek. Nőgyógyászati vélemény szerint a tályog a hüvelybe penetrált. Beteg elmondása szerint az érintett terület fájdalmas, megduzzad, ciklusával szinkronban havonta váladékozik. Fizikális vizsgálat során rectumban kóros eltérést, belső nyílást nem tapintottunk. Ismételt nőgyógyászati konzíliumot kértünk, korábbi lelettel megegyező véleményt kaptunk. Tervezetten ambuláns műtétre vittük: kőmetsző helyzetben, lokális érzéstelenítésben inkomplett sipoly kimetszésére készültünk. Az anustól 10h irányában 5cm-re lévő járatot a recto-vaginalis septumig kanuláltuk. Methylenkékkel feltöltve a festék a hüvelyben, a hüvelybemenet felett 2 cm-rel a bal oldalfalon jelenik meg. A rectum érintetlen. Intraoperatív nőgyógyászati konzíliumot kérve, tekintettel a folyamat elhelyezkedésére, heges voltára recto-vaginalis spatium endometriosisa merült fel. In toto fistulectomiát végzünk. Szövettani vizsgálat eredménye nem igazolta endometriosis gyanúját.

Konklúzió
Periproctalisan megjelenő sipolyjáratok differenciál diagnosztikája gyakorta kihívást jelenthet. Esetünkben több tényező is befolyásolta előzetes téves diagnózisunkat: a Bartholin tályog okozta sipoly vélelme, a ciklus szinkron váladékozás. Összefoglalva, fistulák definitív ellátáshoz adekvát feltárás, szövettani vizsgálat és nő betegek esetében interdiszciplináris megfontolás, kétség esetén altatásban végzett vizsgálat, kismedencei MR vizsgálat szükséges.

Ahová A Nap Sem Süt – Ritka Lokalizációjú Basalioma Sebészi Kezelése

Szerző: Dr. Pável Henrietta Dóra

Társszerzők: Dr. Szabó Réka, Dr. Takács Tamás, Dr. Fekete László

Bevezetés
Az anális csatornában kialakuló tumoros elváltozások meglehetősen ritkák, az emberek 0,2%-át érintik életük során. Ezek közül a laphámsejtes carcinoma előfordulása a leggyakoribb szövettani típus, mely gyakran HPV-asszociáltan alakul ki; ennél lényegesen ritkábban fordul elő a perianális régióban a lassan növekvő, viszont lokálisan destruáló basalioma, vagyis basalsejtes carcinoma.

Esetismertetés
2024.08.01-jén egy 81 éves nőbeteg kereste fel Sürgősségi Osztályunkat, mivel ismert végbéltájon lévő elváltozása két napja vérezni kezdett. A beteg hospitalizációját és kivizsgálását kezdeményeztük. Szövettani mintavétel basaliomát (Krompecher tumort) igazolt, mellkas-has-kismedence CT és colonoscopia során távoli áttét vagy egyéb kórfolyamat nem igazolódott, ezért onkoteam döntésével egyetértésben, a bőrelváltozás radikális kimetszését végeztük a záróizom megtartásával. A szövettani lelet alapján tumoros szövet nem maradt vissza. A posztoperatív időszakban ill. utógondozás során kórosat nem észleltünk, megtartott kontinencia mellett sebzése meggyógyult.

Összegzés
A perianalis basalioma diagnózisa ritka, kezelése a sebészi eltávolítás. A megfelelő funkcionális – és onkológiai végeredményt a komplex kivizsgálás garantálja.

Orsósejtes Lipoma Váratlan Lokalizációban

Szerző: Dr. Bokros Kamilla

Társszerzők: Dr. Takács Tamás, Dr. Fekete László

A lipomák a leggyakoribb lágyrésztumorok, a lakosság 1%-át érintik. Általában a törzsön, nyakon, felső végtagon fordulnak elő középkorú férfiaknál. Az orsósejtes lipomák egy ritkább, speciális altípusát képezik a lipomáknak, amelyek érett zsírsejtekből és orsó alakú sejtekből állnak. Prognózisa kedvező, azonban kialakulásának eredete jelenleg nem ismert. Recidíva nem jellemző. Kezelésük sebészi kimetszés, mely után szövettanilag állítható fel a biztos diagnózis. Differenciáldiagnosztika során elsősorban a jól-differenciált liposarcomától kell elkülöníteni, amelyben a szövettan és az immunhisztokémia segít.
A 48 éves férfi bal farpofán lévő kemény tapintatú terimével jelentkezett ambulanciánkon. MR vizsgálat bal oldalt, a végbelet diszlokáló, 8-10 cm nagyságú zsíros elemeket tartalmazó, fésűszerűen lágyrész elemeket mutató struktúrát írt le. Patológiás nyirokcsomó vagy szabad hasi folyadék nem volt igazolható, a rectum fala intakt maradt. Kolonoszkópiás vizsgálata kórosat nem mutatott. Műtéti eltávolítást javasoltunk, melyet a beteg elfogadott.
A hason fekvő pozícióban végzett műtét során eltávolítottuk a subcutan rétegben elhelyezkedő tokkal rendelkező képletet, amely egyértelmű záróizomrészleteket nem, azonban főleg a tokjában izomjellegű struktúrákat tartalmazott. Makroszkóposan a lézió metszlapja inhomogén, felhőszerű rajzolatot mutatott.
A műtétet követő harmadik napon megtartott kontinenciával otthonába bocsátottuk. Szövődmény nem lépett fel.
Szövettani vizsgálat orsósejtes lipomának írta le a képletet. Immunhisztokémiai vizsgálat során gyenge, diffúz CD34+ pozitivást mutattak a tumorsejtek, ezzel is megerősítve a diagnózist.
A végbél körüli elváltozások műtéti kezelése esetén a gondos kivizsgálás és a műtéti tervezés együttese garantálja a jó funkcionális-, – szükség esetén pedig a megfelelő onkológiai – végeredményt.

Meghatározhatja-E A Diverticulosis A Colorectalis Tumoros Műtétek Kimenetelét?

Szerző: Dr. Horváth Kristóf

Bemutatás és fontosság
Vastagbélműtétek után kialakuló tályogok nem ritkák, diverticulosissal szövődött esetben sokkalta inkább kiemelt figyelmet szükséges fordítani azokra az anastomosis, és az ép bélszakasz védelme érdekében.

Esetbemutatás
Esetünkben bemutatunk egy 76 éves, diverticulosissal élő férfibeteget, akinek térdprotézis műtéti tervezése után indult a kivizsgálása, a gócszűrés során fellelt véres székürítés miatt. Ultrahang vizsgálat felvetette, majd CT és colonoscopos vizsgálatok megerősítették a sigmabélre lokalizálva az addig tünetmentes adenocarcinoma diagnosisát. A makroszkóposan radikális primer laparoszkópos Dixon műtétet követően a beteget tünetmentesen emittáltuk. A beteg subfebrilis állapotban jelentkezett, kontroll CT vizsgálat paracolicusan igazolt 25×7 milliméteres tályogot, melyre antibiotikus terápiát kezdtünk. A tályog a varratvonalhoz képest cranialisabban helyezkedett el, ezért intrarectalis kontrasztanyagos CT vizsgálatot szerveztünk betegünknek, ez kilépést is igazolt. Reoperatio történt, mely során tályogot nem találtunk, buborékpróba negatív volt, és mivel beteg passage-a rendezett volt, hasi panaszról nem számolt be, és septicus állapot nem állt fenn, így széklet deviatio céljából laparoscopos technikával transversostomát helyeztünk fel. Lázas állapotok szűntek, beteget onkológiára irányítottuk, ahol az esetleges gyulladásos gócok miatt a kezelése hosszasan nem indult el. Az utánkövetés során kontroll képalkotó vizsgálatokon az anastomosis hosszú szakaszú, csaknem teljes szűkülete igazolódott, tályogot illetve sipolyt nem írt le. A felmerülő recidíva miatt operációt végeztünk, mely folyamán eltávolításra került a teljes terület a tervezett stomától az anastomosisig, így a szűkült szakasz is. A bizonytalan varrat, valamint jelentős heg miatt új, a flexura hepaticára készített stomát volt szükséges készítenünk, melynek rekonstrukciójáról a továbbiakban nem gondolkodhatunk. A beteg jelenleg onkológiai kezelés alatt áll.

Konklúzió
Az eset kiemeli a már korábban is ismert társbetegségek fontosságát, mutatván, hogy az ténylegesen képes a radikális műtét sikerét csökkenteni.

A Da Vinci robotsebészet napi kihívásai a Debreceni Egyetem Sebészeti Intézet központi műtőjében

Szerző: Végvári Szilvia

Bevezetés
A Robotsebészet az innováció csúcstechnikája a műtéti eljárásokban. Intézményünkben 2024 tavaszán érkezett meg az első Da Vinci Robot, melynek tipusa : Xi. 2026 februárjában pedig megérkezett hozzánk a Da Vinci X rendszer is.
A robot technológiát intézményünkben az alábbi szakmák alkalmazzák: hasi sebészet, onkológiai sebészet, mellkassebészet, urológia, nőgyógyászat, fej- nyak sebészet

Előadás kifejtése
A Da Vinci robottechnika előnyei szinte hasonlóak vagy megegyeznek a laparoscopos műtéti technikáéval :
– a műtét kis bemetszéssel elvégezhető
– az egészséges szövetek kevesebb sérülést szenvednek
– a műtéti fájdalom jelentősen csökken
– a betegek gyógyulása exponenciálisan növekszik
– kevés vérzés
– rövidebb kórházi tartózkodás
– nagyobb precizitás , a robotkar műveletei pontosabbak
– jobb láthatóság
– csökken a páciens traumája
– a kéz- szem igazítás természetes elhelyezése
– az egyetlen olyan eszköz, amivel a sebészek ülve is operálhatnak

De ahhoz, hogy mindez gördülékenyen megvalósulhasson, egy nagyon összehangolt, megfelelően képzett szakszemélyzet szükséges.
Természetesen ez a jövőbe mutató (futurisztikus) műtéti eljárás mit sem ér a megfelelően képzett és elhivatott szakdolgozók nélkül. A precíz mérnöki munka, a tehetséges sebész, a lelkiismeretes anaestizia, a beteget előkészítő szakdolgozó , a műtős szakasszisztens munkája , a technikai dolgozók mint a betegellátás más területén is elengedhetetlen a Robotsebészetben is.
A számítógéppel támogatott technológia és szakértelmük kombinálásával a sebészek rendkívül kényes és precíz , minimálisan invazív műtétet végezhetnek. A robotsebészeti háttérmunkák rendkívül komplex folyamatok, amelyek a Da Vinci rendszerrel végzett beavatkozások biztonságos és hatékony megvalósítását lehetővé teszik. A feladatok ezzel kapcsolatban nem csak a műtőasztal körüli tevékenységekre irányulnak, hanem a technológia előkészítését és a személyzet felkészítését is.

A robotsebészeti háttérmunkáinak a főbb elemei
Műtéti tervezés és előkészítés, nyilván ez a feladat a doktorokra hárul technikai előkészítés és kalibrálás: a technológiát rendszeresen karban kell tartani, ehhez a robot műtőkbe meghatározott időközönként ellátogat az informatikai mérnök, aki ezen munkálatokat elvégzi a technikai beállítások, frissítések, program lefuttatások mind a tervezett műtéti program végén valósulhatnak meg, mert a műtéti programot nem zavarhatják ezen feladatok elvégzései nyilván a Budapestről érkező kolléga egyeztet a főműtősnővel illetve Tanár Úrral ezeket az időpontokat számon kell tartani, oda kell rá figyelni, amikor végez a szakember, akkor a műtőt be kell zárni, ki kell még takarítani, hogy másnap rendben tudjon indulni a program a szakdolgozók képzése és szimuláció: a sebészek, műtős szakasszisztensek, műtősfiúk betanítása is nagy kihívás, mivel maga a robot technika megértése, részeinek megtanulása, a speciális részek begyakorlása, mint pl.: az un. patient card részének felépítése, kialakítása végett teljesen más beállást követel meg, mint egy hagyományos laparoscopos műtét a robot eszközök speciálisak, pl.: azok tisztítása, raktárakban való elhelyezése, a robot eszközök ún. életének adminisztrációja, a robot sebészetben felhasznált anyagok, eszközök nyilvántartása, azok precíz nyomon követése elengedhetetlen sterilizálás, műszerkezelés: a robotsebészeti eszközök speciális tisztítási, sterilizálási folyamatot igényelnek, mivel ezen műszerek finommechanikai alkatrészeket tartalmaznak anyagok, eszközök beszerzése, megrendelés: szigorú szabályok szerint történik, az adott robotműtőben dolgozó műtősnő és műtősfiú nyomon követi a robot eszközök, anyagok, kiegészítők felhasználását, azokat összegzi, formanyomtatványon összeírja, a főműtősnőnek eljuttatja a kitöltött dokumentumokat, melyet a vezető eljuttat a gazdasági ügyintézőnek, majd Ő aláíratva az intézetvezetővel továbbítja a beszerzési osztályra nagy felelősség hárul itt is a szakdolgozókra, mivel pontosan kell összeírni a felhasznált anyagokat, robot eszközöket, mivel azokat nem lehet minden héten rendelgetni megrendelt anyagok, eszközök megérkezése: amikor a megrendelt áru megérkezett, akkor azt tétélesen át kell venni, szállítólevél alapján, Referencia szám és LOT szám szerint, általában egy robotműtőbe kb 80 doboznyi áru érkezik egyszerre, ez két robot műtőre nézve 160 doboz áru, ezeket átvétel után el kell pakolni, rendszerezni, gondoskodni a nem steril eszközök mielőbbi sterilizálásáról.

Összegzés
Elmondható, hogy a jól felkészült és hivatására valamit is adó szakdolgozók nélkül úgy is mint minden más típusú műtétek nem valósulhatnak meg.
A szakdolgozóknak rendszeresen képezni kell magukat ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani a folyamatos technikai fejlődésekkel.

A vastagbél sebészet technikai fejlődése

Szerző: Szoboszlai Mária Magdolna 

A laparoszkópos vastagbél sebészet (más néven „kulcslyuksebészet” vagy hastükrözéses eljárás) a modern sebészet egyik legjelentősebb előrelépése, amely a korábbi nagy hasi metszések helyett apró nyílásokon keresztül teszi lehetővé a bélrendszeri beavatkozásokat.
A hagyományos, nyitott műtétekkel szemben a laparoszkópos technika számos előnnyel jár a beteg számára.

A betegek hamarabb térhetnek vissza a mindennapi tevékenységeikhez és a munkába. A kisebb sebek miatt a műtét utáni fájdalom jelentősen enyhébb, így kevesebb fájdalomcsillapítóra van szükség. A páciensek általában hamarabb elhagyhatják a kórházat.
A technika mind jóindulatú, mind rosszindulatú betegségek esetén alkalmazható vastagbél- és végbéldaganatok, gyulladásos bélbetegségek: diverticulitis vagy Crohn- betegség kezelésére.

A beteg bélszakaszt nagyenergiájú vágó-szövetegyesitő eszköz segítségével preparálják ki, majd a megmaradt egészséges végeket speciális vágóvarrógépekkel vágják át és egyesítik. Ez a technika nagy tapasztalatot és speciális képzettséget igényel a sebész részéről.
A laparoszkópos technika átírja a műtős szakasszisztensek hagyományos instrumentálási szokásait, az új eszközök alkalmazása, folyamatos szakmai kihívás elé állítja a műtő személyzetét.

A transzanális minimálisan invazív sebészet (TAMIS) szerepe és technikai aspektusai a rectumneoplasiák szervmegőrző kezelésében

Szerző: Wágner Angelika

Bevezetés
A végbél jóindulatú és korai rosszindulatú daganatainak kezelése az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen ment keresztül. A hagyományos transzanális kimetszés (Parks-féle műtét) korlátozott vizualizációja és a transzanális endoszkópos mikrosebészet (TEM) magas eszközigénye és merev rendszere után a 2010-ben leírt TAMIS (TransanalMinimallyInvasiveSurgery) új korszakot nyitott. A technika lényege a laparoszkópos platform és a transzanális hozzáférés ötvözése, amely rugalmasabb és költséghatékonyabb megoldást kínál a sebészek számára.

Célkitűzés
Jelen összefoglaló célja a TAMIS technikai lépéseinek, indikációs körének, valamint rövid- és középtávú onkológiai és funkcionális eredményeinek bemutatása a nemzetközi irodalom és a klinikai tapasztalatok tükrében.

Módszertan
A TAMIS elvégzéséhez egy többcsatornás, rugalmas portot (pl. GelPointPath) alkalmazunk, melyet avégbélcsatornába helyezve, CO2 inszuffláció mellett (pneumorectum) hozunk létre stabil munkateret. A beavatkozás során standard laparoszkópos optikát és kézi műszereket használunk. A tumor eltávolítása „en-bloc”, teljes falvastagságú (full-thickness) excizióval történik, a biztonsági zónák szigorú betartásával, majd a falhiányt transzverzális irányú, önzáró varratokkal rekonstruáljuk.

Eredmények
A szakirodalmi adatok és a klinikai gyakorlat alapján a TAMIS kiváló onkológiai biztonságot nyújt a válogatott (cT1N0) esetekben. Az R0 rezekciós arány (ép széllel történő eltávolítás) meghaladja a 95%-ot, a tumor fragmentációja pedig minimális. A műtéti idő átlagosan 45–90 perc közé tehető. A posztoperatív morbiditás alacsony (kb. 7-10%), a leggyakoribb szövődmények a kismértékű utóvérzés és az átmeneti székelési frekvencia-változás. A betegek életminősége és a végbél kontinencia- funkciója a műtét utáni 3-6. hónapra a preoperatív szintre áll vissza.

Következtetések
A TAMIS egy biztonságos, reprodukálható és költséghatékony minimálisan invazív eljárás, amely áthidalja a hagyományos sebészet és a drága mikrosebészeti rendszerek közötti szakadékot. A laparoszkópos gyakorlattal rendelkező sebészek számára rövid tanulási görbe mellett teszi lehetővé a precíz, szervmegőrző rektumsebészetet. Megfelelő betegkiválasztás esetén a módszer onkológiailag egyenértékű a radikális műtétekkel, miközben jelentősen csökkenti a páciensek megterhelését és a kórházi tartózkodási időt.

A minimálisan invazív esophagectomia (MIE) két műtéti megközelítése – Ivor-Lewis és McKeown technika műtősnői szemmel

Szerző: Bakos Tünde, Pelczéder Sára

A minimálisan invazív esophagectomia a nyelőcsődaganatok sebészi kezelésének egyik legösszetettebb, több testtájat érintő beavatkozása. A hasi és mellkasi, illetve bizonyos esetekben nyaki műtéti szakaszok összehangolt kivitelezése magas szintű technikai felkészültséget és precíz teammunkát igényel. Előadásomban a két leggyakoribb műtéti megoldás, az Ivor-Lewis-esophagectomia és a McKeown-esophagectomia technikai sajátosságait mutatom be műtősnői szemszögből, a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika gyakorlatán keresztül. Ismertetem a műtéti szakaszok főbb lépésit, az anastomosis lokalizációjából adódó különbségeket, valamint a betegpozícionálás és újrapozícionálás gyakorlati kihívásait. Részletesen bemutatom a szükséges eszközparkot, az eszköz-előkészítés jelentőségét, valamint a műtéti szakaszok közötti átmenetek szervezési sajátosságait. Kiemelt hangsúlyt kap a műtősnő szerepe a sterilitás fenntartásában, az eszközmenedzsmentben, a műtéti idő optimalizásában és a hatékony kommunikáció biztosításában. Az előadás célja bemutatni, hogy a minimálisan invazív Ivor-Lewis és McKeown technika közötti sebészi különbségek jelenős mértékben meghatározzák a műtősnői munkaszervezést is. A biztonságos kivitelezés kulcsa a strukturált előkészítés, az előrelátó gondolkodás és a magas szintű teammunka.

Esernyő Helyett Szike: A Thyroid Vihar Műtéti Ellátása

Szerző: Doleviczényi Levente

Társszerzők: Szücs Nikolette, Madách Krisztina, Eitler Katalin, Kovács János
Balázs, Szlávik Rezső, Szijártó Attila

Bevezetés
A thyreotoxicosis olyan klinikai állapot, ahol abnormálisan magas a pajzsmirigy hormonok (tiroxin, trijód-tironin) szintje a vérben. Ennek ritka (0.57-0,76 fő/100 000 fő/év), akut manifesztációja a thyroid vihar, ami egy életet veszélyeztető hipermetabolikus állapot, kezelés nélkül 80-100%-os, ám adekvát kezelés mellett is számottevő, 7-25%-os mortalitással jár.

Esetismertetés
Jelen közleményünkben egy 36 éves férfi esetét mutatjuk be. Anamnéziseben Graves-Basedow-betegség szerepel, compliance hiányában rendszertelenül alkalmazott gátlószeres kezeléssel (thiamazol). A beteg hosszú ideig tartó, nagy fizikai megerőltetés után sürgősségi osztályon jelentkezett mellkasi fájdalom, tachydyspnoe és tachycardia
(magas kamrafrekvenciával járó pitvarfibrilláció) miatt. Pulmonális embólia kizárása után, thyreotoxikus krízis (Burch-Watofsky Scale 60) klinikai képe miatt intenzív osztályra került felvételre. Többszörös plazmaferezis, invazív légzéstámogatás, inotróp és vazopresszor terápia, frekvenciakontroll (elektromos kardioverzió, digoxin), pleurapunkció, kombinált thyreosztatikus kezelés (propycil, Lugol-oldat, cholestiramin) ellenére a kórkép gyors progressziójaként kardiogén sokk alakult ki. Az alkalmazott terápia mellett kardiális státuszban jelentős javulást elérni nem lehetett (15%-os ejekciós frakció). Definitív ellátásként multidiszciplináris endokrin team thyreoidectomiat javasolt, a műtétet sürgősséggel elvégeztük. A posztoperatív szakban sebészi szövődményt nem észleltünk. A szöveti kép kezeletlen Graves-Basedow-kórnak megfelelt. További intenzív osztályos kezelés hatására, pajzsmirigy hormonszubsztitúció mellett állapota javult, majd endokrinológiai osztályra kihelyezhető volt, végül jó általános állapotban emittálták. Jelenleg szoros endokrinológiai és kardiológiai ambuláns kontroll alatt áll, bal kamra ejekciós frakciója normalizálódott.

Megbeszélés
Esetbemutatásunk célja hangsúlyozni a sebészi ellátás jelentőségét a thyreotoxikus krízisben, hiszen az egyéb terápiák sikertelensége esetén a thyreoidectomia megfelelő tapasztalattal rendelkező centrumban gyors, biztos és kevés posztoperatív szövődménnyel járó módszer a kórkép kezelésére. Szeretnénk továbbá felhívni a figyelmet a beteg edukáció és compliance fontosságára.

Katekolamin-Vihar Két Élet Árnyékában

Szerző: Dr. Al-Sheraji Nada Mohamed 

Társszerzők: Dr. Eitler Katalin, Dr. Kovács János Balázs, Dr. Tőke Judit, Dr. Kovács Attila, Dr. Lipták Laura, Prof. Dr. Szijártó Attila

Bevezetés
A paragangliomák ritka neuroendokrin daganatok, amelyek az autonóm idegrendszer paraganglion sejtjeiből indulnak ki. Funkcionáló formáik katekolamin túltermeléssel járnak, amely súlyos hypertoniát és életveszélyes hemodinamikai instabilitást okozhat. A terhesség során történő diagnosztikájuk és kezelésük ugyanakkor komplex kihívást jelent, mivel mind az anya, mind a magzat biztonságát figyelembe kell venni. A megfelelő időzítésű sebészi kezelés és a multidiszciplináris ellátás kulcsfontosságú a kedvező kimenetel eléréséhez.

Esetismertetés
A 23 éves negatív anamnézisű nőbetegnél egy autóbaleset kapcsán történt vizsgálatok alkalmával súlyos hypertonia igazolódott. Ennek további kivizsgálása során, a CT vizsgálat a bal vese alsó pólusának magasságában, paraaorticusan elhelyezkedő, kb. 3 cm átmérőjű kifejezetten hypervascularizált retroperitonealis terimét írt le.
Laboratóriumi vizsgálatok jelentősen emelkedett normetanefrin szintet mutattak (16×), ami noradrenalin-termelő paragangliomára utalt. A staging során multifokalitás vagy metasztázis nem igazolódott, azonban a beteg időközben kialakult terhessége miatt MIBG scintigraphia nem történt.
Multidiszciplináris team (sebész, endokrinológus, szülész-nőgyógyász, aneszteziológus, onkológus) véleménye alapján a daganat eltávolítása a terhesség második trimeszterében volt javasolt. Ennek megfelelően időzítve a műtétet, laparoscopos tumor exstirpatiot végeztünk. A műtét során a tumor környéki manipuláció alatt jelentős hypertoniás epizód lépett fel, amely gyógyszeresen kontrollálható volt. A daganat eltávolítását követően átmeneti vasopressor igény jelentkezett, amely fokozatosan megszűnt, a beteg keringése stabilizálódott. A posztoperatív szak szövődménymentesen zajlott, a beteg normotenzívvé vált. A magzat posztoperatív ellenőrzése során eltérés nem volt.
A szövettani vizsgálat paravertebralis sympathicus paragangliomát igazolt (pT2 R0). Genetikai vizsgálat csírasejtes SDHB heterozigóta mutációt mutatott ki. A gravida várandóssága komplikáció nélkül folytatódott, és terminusban egészséges újszülöttnek adott életet.

Összefoglalás
A terhesség során diagnosztizált paraganglioma ritka, de potenciálisan életveszélyes állapot. A diagnózis felállítása és a kezelés megtervezése speciális megfontolásokat igényel a képalkotó vizsgálatok és a terápia időzítésének korlátai miatt. Esetünk jól példázza, hogy megfelelő preoperatív előkészítés, gondos intraoperatív eljárás, aneszteziológiai kontroll és szoros multidiszciplináris együttműködés mellett a sebészi eltávolítás biztonságosan elvégezhető várandósság alatt is. A genetikai háttér feltérképezése a hosszú távú betegkövetés és a családtagok genetikai tanácsadása szempontjából szintén kiemelt jelentőségű.

Nem Minden Arany (Vagy Mellékpajzsmirgy), Ami Fénylik – Mellékpajzsmirigy
Adenoma Eltávolítás Viszontagságai

Szerző: Emán Beáta

Társszerzők: Dr. Váradi Csongor, Dr. Takács István, Dr. Enyedi Attila, Dr. Asztalos László, Dr. Juhász Péter, Dr. Barna Sándor, Dr. Zsíros Noémi, Dr. Tóth Dezső, Dr. Győry Ferenc

Bevezetés
Endokrinológiai szűrővizsgálat során felismert és diagnosztizált pHPT-t okozó ectópiás mellékpajzsmirigy adenoma eltávolításának ritka esetét ismertetjük.

Esetbemutatás
Egy 27 éves fiatalembernek endokrinológiai szűrővizsgálat során, 2024-ben emelkedett Ca és PTH szintek igazolódtak. A rutinszerű kettős képalkotó vizsgálaton, ultrahangon és 99mTc-MIBI izotópos vizsgálaton eltérés nem igazolódott. F18-Choline PET/CT felvetette mellékpajzsmirigy adenoma lehetőségét a mediastinumban. Mellkasi MR és CT felvételek igazoltak egy 9 mm-es képletet az aorta ascendens – aorta ív magasságában, aorta ívtől ventrálisan. A műtétre 2025.11.19-én került sor. Radio Guided Surgery (RGS) keretein belül, preoperatív izotóp beadásával jelöltük a mellékpajzsmirigy adenomát. Kocher féle feltárásból a thymus bal szarvát – a preoperatív kivizsgálás alapján potencionális helyzetét – elérve RGS nem igazolta az elváltozást. Mellkassebész bevonásával, mediostinoscopiával a bal thymus szarvban caudálisabban explorált és eltávolított mellékpajzsmirigy adenoma RGS negatív, Autofluoreszcens pozitív volt. Intraoperatív szövettan igazolta az adenomát, azonban az intraoperatív PTH szint nem csökkent. A mediastinum további explorálása subxyphoidális VATS műtéttel folytatódott, mely társbetegségek miatt, illetve technikailag nem volt kivitelezhető. Thoracotomiából eltávolított thymus corpusában RGS pozitív, szám feletti, ectópiás mellékpajzsmirigy adenoma került eltávolítársa. Eseménytelen posztoperatív szakban Ca, PTH szint normalizálódott.

Konklúzió
A rendkívül ritka, szám feletti és ectopiás mellékpajzsmirigy-adenómák kezelése jelentős diagnosztikai és technikai kihívást támaszt. Ugyanakkor a multidiszciplináris szemlélet (sebész, mellkassebész, endokrinológus, nukleáris medicina szakember) és a korszerű lokalizációs technikák (RGS, AF, F18-Choline PET/CT) alkalmazása lehetővé teszi ezen esetek eredményes identifikálását és végleges, sikeres gyógyítását.

Se Veled, Se Nélküled: Amiodaron-Indukálta Thyreotoxicosis Malignus Kamrai
Ritmuszavarban: Plazmaferezissel Előkészített Akut Total Thyroidectomia

Szerző: Kalatovics Artúr Aszter

Társszerzők: Csonka Sándor, Kovács Gábor László, Eitler Katalin

Bevezetés
Az amiodaron életveszélyes kamrai ritmuszavarok kezelésében gyakran nélkülözhetetlen, ugyanakkor súlyos thyreotoxicosist idézhet elő. Amennyiben a gyógyszer elhagyása a magas kardiológiai kockázat miatt nem lehetséges, az ellátás szoros interdiszciplináris döntéshozatalt igényel, és a thyroidectomia definitív, olykor elkerülhetetlen terápiás megoldássá válhat.

Esetismertetés
57 éves, morbid obes férfibeteg 2005 óta ismert szívelégtelensége (EF 15-25%) talaján kialakult malignus kamrai ritmuszavar miatt secunder prevenciós DDD-ICD implantáció implantatioban részesült, majd amiodaron kezelést kezdtek. Aktuálisan recidiv halmozott kamrai tachycardia és ICD-shock miatt került hospitalizációra, mely során súlyos thyreotoxicosis igazolódott (TSH <0,005 µIU/ml, fT3 13,26 pmol/l, fT4 88,73 pmol/l). A pajzsmirigy-ultrahang megnagyobbodott, inhomogén mirigyet mutatott fokozott vascularisatio nélkül, ami a destruktív amiodaron indukálta thyreotoxicosis mellett szólt. Endokrinológiai javaslatra szteroid, thiamazol, cholestyramin és béta-blokkoló kezelés indult. Mivel az amiodaron elhagyása a kardiális alapbetegség miatt nem volt lehetséges, interdiszciplináris döntés alapján két plazmaferezist követően sürgős, total thyreoidectomiát végeztünk. A műtét során gyulladt, törékeny parenchymát találtunk, jelentős hypervascularisatió nélkül. A beteg a műtétet követően még aznap extubálható volt, normocalcaemiasan, megtartott phonatioval helyezték vissza kardiológia osztályra. A postoperatív időszakban substitutios titrálás hatására euthyreoid állapot jött létre, miközben az amiodaron kezelése folytatható maradt, a kamrai ritmuszavar-terhelés csökkent, a beteg későbbi kontrollokon panaszmentes, kardiálisan kompenzált állapotban volt.

Következtetés
Súlyos, az amiodaron felfüggesztését nem toleráló thyreotoxicosis esetén a korai sebészi megoldás, szükség esetén plazmaferezissel áthidalva, biztonságos és hatékony stratégia lehet. Az eset az interdiszciplináris döntéshozatal jelentőségét hangsúlyozza.

Genetikai Titkok Ára: Medulláris Pajzsmirigyrák Egy Men2a-Családban

Szerző: Dr. Rajhóczki Péter Álmos

Társszerzők: Dr. Budai László, Dr. Kovács István, Dr. Ifj. Budai László, Dr. Ifj Kovács István Phd, Dr. Watti Jezdancher Phd

A MEN-szindróma, vagyis multiplex endokrin neoplázia szindróma egy autoszómális domináns öröklődésmenetet mutató kórkép, melynek lefolyása során az érintett személyek hormontermelő mirigyeiben daganatok alakulnak ki.
Ezek a daganatok gyakran hormontermeléssel járnak és bizonyos esetekben ez vezet a diagnózishoz. A MEN-szindrómának három fő fajtája ismert: MEN1, MEN2A, valamint MEN2B. A MEN1, vagy Wermer-szindróma esetében a fő hibásan működő gén a MEN1 nevű tumorszuppresszor, leggyakrabban a mellékpajzsmirigyek, a pancreas és a hypophysis érintett. MEN2A, vagy Sipple-szindróma esetén a RET protoonkogén aktiválódik, leggyakrabban a pajzsmirigy, mellékpajzsmirigyek és a mellékvesevelő érintett. MEN2B esetén szintén a RET protoonkogén aktiválódik, a pajzsmirigy, a mellékvesevelő és a gastrointestinalis traktus érintett.
Jelen esettanulmányunkban egy középkorú nő kórtörténetét kívánjuk bemutatni. A beteg kivizsgálása egy véletlenül felismert pajzsmirigy göb miatt indult. Aspirációs citológia történt, amely alapján a göb dignitása nem volt egyértelműen meghatározható, ezért thyreoidectomia mellett döntöttünk. A posztoperatív elvégzett szövettan korai stádiumú medulláris pajzsmirigyrákot igazolt. A kezelőorvosok javaslatára ekkor genetikai vizsgálat történt és ezzel párhuzamosan a beteg családjának idősebb tagjai elmondták, hogy ismert volt számukra a MEN2A diagnózisa, amivel azonban nem foglalkoztak, gondozásra, genetikai tanácsadásra nem jártak. Ezt követően a beteg unokatestvéreinél és a gyermekeiknél genetikai vizsgálat történt, mely szintén igazolta a MEN2A diagnózisát.
Esetünk bemutatja a MEN-szindrómák, különösen a MEN2A jellegzetességeit és felhívja a figyelmet a genetikai szűrés, a családtervezés fontosságára, valamint hangsúlyozza milyen kiemelkedő jelentőséggel bír a kórkép esetén a komplex sebészeti-endokrinológiai-onkológiai kezelés.

Near-Total Thyroidectomiát Követően Felső Mediastinális Thyroglossalis Ductus
Cystája, Mely Golyvás Tüneteket Okoz

Szerző: Dr. Szalai Zoltán

Társszerzők: Dr. Ditrói Gábor, Dr. Győry Ferenc Béla

Háttér ismeret
A thyroglossalis vezeték cisztái (TGDC) veleszületett középvonali nyaki elváltozások, amelyek
jellemzően gyermekkorban jelentkeznek. A mediastinális lokalizáció rendkívül ritka. Korábbi thyroidectomián átesett betegeknél a cervico-mediastinális cisztás elváltozás hasonlatos a recidiváló golyvához, továbbá megegyező tüneteket okozhatnak.

Esetbemutatás
55 éves nő, 1 évvel ezelőtt multinoduláris golyva miatt near-total thyreoidectomiát végeztünk, azonban a beteg dysphagia, terhelés során fellépő nehézlégzés miatt jelentkezett Sebészeti Klinikánkon. A képalkotó vizsgálaton, a bal oldali pajzsmirigyágyban, egy fokozatosan növekvő heterogén elváltozást mutatott ki, mely a felső mediastinális régióban található és a légcsövet dislokálja. A biopszia nem zárta ki a malignitást. A cysta sikeres eltávolításához mellkassebészeti team került bevonásra. A patológiai vizsgálat thyroglossalis vezeték cisztáját igazolta rosszindulatú daganat jelei nélkül.

Konklúzió
A mediastinális thyroglossalis vezeték cisztái igen ritkák, illetve strumához hasonlatos tüneteket okoz thyroidectomiát követően. A bizonytalan biopsziai eredmény és a különböző képalkotó vizsgálatok miatt a pontos diagnózis nem volt felállítható. A sebészeti eltávolítás biztos diagnózist ad számunkra, mely a terápiát is meghatározza a későbbiekben.

Út A Pajzsmirigytől A Homlokcsontig- Follicularis Carcinoma Hematogen
Csontmetastasisa

Szerző: Dr. Subuh Ádám

Társszerzők: Dr. Vajda Kornél Phd, Dr. Kunos Csaba, Dr. Kiss Ákos Csaba, Prof. Dr. Sikorszki László

Bevezetés
A follicularis pajzsmirigy carcinoma (FTC) a differenciált pajzsmirigyrákok egyik típusa, amely a folliculáris hámsejtekből indul ki és az összes pajzsmirigy malignitás mintegy 5–15%-át teszi ki. Jellemzője a tok- és érbetörés, valamint a hematogen metastasis képzés; a
leggyakoribb távoli áttéti lokalizációk a tüdő és a csont, míg regionális nyirokcsomó- érintettség ritkább, mint papillaris carcinomában.

Esetbemutatás
Középkorú férfi betegnél a bal frontalis régióban elhelyezkedő, fizikális vizsgálattal lipomának vagy atheromának véleményezett subcutan terime miatt rutin bőrsebészeti beavatkozást terveztünk. Preoperatív képalkotó diagnosztika a páciensnél nem történt. A műtéti feltárás során a periosteumhoz szívósan tapadó vérzékeny tumorszövetet találtunk. A felmerült csontérintettség gyanúja miatt natív koponya-CT vizsgálat történt, amely csontdestructiót okozó extracranialis tumort igazolt.
Idegsebész felvetette extracranialisan növekvő meningeoma lehetőségét, emiatt akut idegsebészeti feltárás és tumoreltávolítás történt. A szövettani vizsgálat follicularis pajzsmirigy carcinoma csontmetastasisát igazolta. A primer tumor keresése céljából végzett nyaki-mellkasi CT a bal pajzsmirigylebeny megnagyobbodását és azt kitöltő terimét, valamint göbös, szintén megnagyobbodott jobb lebenyt írt le. Patológiás nyirokcsomó nem ábrázolódott. A beteg TSH-értéke normofunkciót mutatott. Endokrinológiai és onkológiai konzílium totalis thyreoidectomiát, majd ablativ radiojód kezelést javasolt.
Felvételt és preoperatív előkészítést követően totalis thyreoidectomia történt. Intraoperatíve kórosan megnagyobbodott nyirokcsomó nem volt észlelhető. A beteg 4 napot töltött osztályunkon. Postoperativ szak zavartalan volt: hangképzése megtartott, recurrens paresis nem alakult ki, a serum kalciumszint normális tartományban maradt, hypocalcaemia nem jelentkezett. A műtéti seb primeren gyógyult. Panaszmentes állapotban került elbocsátásra.

Konklúzió
Bár a follicularis pajzsmirigy carcinoma esetében a csont a tüdő mellett gyakori metastatikus lokalizáció, ritkábban a betegség első klinikai megjelenése koponyacsonti áttét formájában történik. Az ilyen szokatlan kezdeti manifesztációk esetén a pajzsmirigy eredet felismerése és a multidiszciplináris kezelés kulcsfontosságú. A beteg onko-team döntése alapján ablativ radiojód terápiában részesült, jelenleg onkológiai gondozás alatt áll.

Papillaris Pajzsmirigy Carcinoma Igazolódása Negatív Mibi-Szcintigráfiás
Eredményt Követően – Esettanulmány

Szerző: Dr. Szemes-Lehel Regina

Társszerzők: Dr. Győri Attila, Dr. Borsody Bálint, Dr. Szemes László, Dr. Zöllei István, Dr. Cifra János

Bevezetés
Napjainkban elengedhetetlen a betegek részletes preoperatív kivizsgálása naprakész guideline-ok figyelembevételével. A primer hyperparathyreosis (PHPT) kivizsgálása során elengedhetetlen a nyaki ultrahang vizsgálat elvégzése, MIBI szcintigráfia és nyaki CT vizsgálat alkalmazása. A pajzsmirigy-göbök értékelésében az ATA és TI-RADS guideline-ok segítik a malignitási kockázat becslését és a finomtű-aspiráció (FNA) indikációjának meghatározását.

Célkitűzés
A szerzők célul tűzték ki egy olyan eset bemutatását, ahol negatív izotóp diagnosztikát követően a beteg postoperativ szövettani eredménye papillaris carcinomat igazolt.

Esetismertetés
Az 50 éves nőbetegnél 2018-ban jobb oldali lobectomia történt, szövettanilag microfollicularis adenoma és struma nodosa igazolódott. 2025-ben göbös struma és PHPT miatt ismételt kivizsgálás indult. Nyaki ultrahang vizsgálatán a bal lebeny inhomogén echoszerkezetű, hypervascularizált, benne több, kisebb cystosus képlet és egy 5 mm-es isoechogen göb volt látható, mely körül helyenként apró meszesedés került leírásra (TI-RADS stádium nem szerepel). Nyaki és mellkasi CT vizsgálatán a pajzsmirigy bal lebenye mögött caudalisan egy 9 mm-es lágyrészképlet került leírásra, mely mellékpajzsmirigy adenoma gyanúját keltette. Ezt követően MIBI szcintigárfias vizsgálat történt, mely alapján nem volt igazolható egyértelmű, körülírt, a bal pajzsmirigy lebeny aktivitásától elkülöníthető 99mTc-MIBI dúsulás. A bal lebenyi göb kóros MIBI dúsulást nem mutatott. A PHPT klinikai indikációja és a hideg göb gyanús ultrahangképe miatt endokrinológussal egyeztetve műtéti feltárás mellett döntöttünk. Műtét során parathyreoidectomiat és jobb oldali lobectomiat végeztünk.

Szövettani lelet
Carcinoma papillare lobi sinistri glandulae thyroideae, pT1a, N0, M0, LVI:1, R0 resectio, daganat átmérő 8 mm, érinvázió és tokáttörés jeleivel. A mellékpajzsmirigy adenoma 6 mm volt.

Megbeszélés
A szövettani eredmény alapján a bal lebenyben 8 mm-es papillaris carcinoma igazolódott érinvázió és tokáttörés jeleivel, emiatt a Pécsi Tudományegyetem oncoteam döntése értelmében nagy dózisú radiojód kezelés javasolt, melyet februárban megkezdtek.

Következtetés
TI-RADS kategorizálás hiányában kulcsfontosságú az ultrahangos leírás kritikus értékelése. A malignitásra utaló ultrahang jelek (microcalcificatio, „taller-than-wide”, irregulare border, inhomogenitás) jelenléte kiemelt figyelmet érdemel, fokozott kockázatra utalhat, így gondolnunk kell a további diagnosztikus lépésekre, az FNA elvégzésének szükségességére. A legfrisebb irányelvek ismerete és alkalmazása kiemelten fontos a korszerű orvosi gyakorlatban.

Ektópiás Pajzsmirigygöb Eltávolítása Total Thyreoidectomia Után Vats Tüdő-
Lobectomia Során

Szerző: Dr. Varga Bence

Társszerzők: Dr. Kovács Ottó, Dr. Bíró Margit, Dr. Papp Anita, Dr. Urbán Dán,
Dr. Parham Choroumzadeh Dashti, Dr. Veres Ferenc, Dr. Hoffmann Péter, Dr. Szántó Zoltán 

Egy 67 éves nőbetegünk esetét kívánjuk bemutatni, akinek anamnesiseben más intézetben végrehajtott total thyreoidectomia szerepelt. Rutinszerű pulmonológiai kivizsgálás során a jobb tüdő felső lebenyében negatív bronchoscopiát követően perthoracalis tüdőbiopszia által cT2, cN2, cM0 klinikai stádiumú laphámcarcinoma igazolódott, mely az előzetes képalkotó és funkcionális (FEV1 = 96%, DLCO = 118%) vizsgálatok alapján rezekábilisnak imponált.
A fentieken túl a képalkotó vizsgálatokon leírásra került egy 4 cm átmérőjű, kerekded elváltozás a jobb felső paratrachealis régióban, mely leginkább recidív vagy ektópiás pajzsmirigy góc benyomását keltette és a betegnek állandó légzési-nyelési diszkomfortot okozott.
Tekintettel arra, hogy a tüdőtumor szövettan alapján laphámcarcinoma volt, a nyirokcsomó metastasisok egy régióra korlátozódtak („single-station”) és a beteg onkológiai kezelést nem vállalt, az onkoteam műtétet indikált. Mivel a panaszt okozó intrathoracalis pajzsmirigy göb vérellátása a 3D CT rekonstrukció alapján nem a nyak felől mutatkozott és a nyaki feltárás a korábbi műtét okozta hegesedés miatt kockázatosabb lett volna, így a tervezett VATS alkalmával az elváltozás szimultán eltávolítása mellett döntöttünk.
Jobb oldali biportalis anterior VATS során jobb felső tüdő lobectomia és mediastinalis nyirokcsomó (R2, R4) blokkdisszekció történt, majd egy ülésben eltávolítottuk az apertura thoracis superior szintjében helyet foglaló, nagyméretű, tokkal határolt ektópiás pajzsmirigyállományt. A szövettan pT2, pN2, M0 patológiai stádiumú planocelluláris tüdőtumort verifikált, a pajzsmirigyállományban malignitás nem igazolódott.
Eseménytelen posztoperatív szak után jó expanziót és a mellkasi drain eltávolítását követően a beteget a posztoperatív 3. napon hazabocsátottuk.
Esetünkkel szeretnénk bemutatni, hogy a malignus mellkasi tumorok endoszkópos műtéti megoldásai a betegek megterhelését olyannyira csökkenthetik, hogy akár szimultán jóindulatú elváltozások is eltávolíthatóvá válhatnak megfelelő preoperatív tervezéssel.
A fenti eset bemutatásra került a Magyar Sebész Társaság 2025-ös kongresszusán.

Big WOPN, Bigger Teamwork, Biggest WIN

Szerző: Dr. Dávid Bálint A.

Társszerzők: Dr. Erőss Bálint, Prof. Dr. Hegyi Péter, Dr. Hegyi Péter J., Dr. Sahin Péter, Dr. Golovics Petra, Dr. Fürst Emese, Dr. Tarján Dorottya, Dr. Barna Boglárka, Dr. Bánfalvi Zoltán, Dr. Kovács Marcell

Bevezetés
Az akut pancreatitises esetek 10%-a nekrotizáló, melyeknek 50-60%-ánál 4 héten belül walled-of pancreatic necrosis (WOPN) alakul ki. Az ilyen eseteknél súlyos lokális és szisztémás szövődmények alakulhatnak ki. Négy eset kapcsán szeretném bemutatni a multidiszciplináris betegellátás fontosságát.

Esetbemutatások
1. eset: A negatív belgyógyászati anamnézisű 35 éves férfi beteget 8 hónapig kezelték más kórházban alkohol indukálta súlyos nekrotizáló akut pancreatitis miatt. A WOPN a canalis inguinalison keresztül a scrotumba terjedt, majd fisztulázott a scrotum bőrén át, ezért kiterjed hasi és urológiai műtétet végeztek. Ez idő alatt és multirezisztens kórokozókkal (MRSA, VRE, ESBL, MACI, CRE) való felülfertőződésen esett át. Intézetünkbe azután került átvételre amikor ismételten scrotumba törő és fisztulázó WOPN alakult ki. Felvételekor teljesen elhanyagolt állapotú, kontrakturás, szarkopén volt. Colon perforáció miatt újabb nagyhasi műtéten esett át. Ellátást nehezítette a multirezisztens kórokozók kolonizációja. A 2,5 hónapos komplex rehabilitáció eredményeként a beteget – kisebb segítséggel – önellátó állapotban bocsátottuk el.
2. eset: A 38 éves, érdemi előzmény nélküli férfi beteg hypertriglyceridaemia és alkohol indukálta nekrotizáló pancreatitis miatt került felvételre. 1 hónap ITO-s kezelés alatt kétszeri plazmaferesis, súlyos delirium és C. difficile fertőzés alakult ki. A scrotumba törő WOPN kapcsán Fournier-gangréna lehetősége is felmerült. Intézetünkbe helyezéskor perkután irrigációs-öblítési rendszer és ismételt urológiai drenázsok mellett széles spektrumú antimikrobiális terápiát alkalmaztunk. A WOPN regresszióját követően a beteget epicystostomával és egy hasi drénnel, önellátó állapotban bocsátottuk el; fél évvel később a WOPN teljes regresszióját igazoltuk.
3. eset: A negatív belgyógyászati előzménnyel rendelkező 49 éves nőbeteg súlyos hypertriglyceridaemia indukálta nekrotizáló pancreatitis miatt egy hónap ITO kezelés során többszervi elégtelenségen és plazmaferezisen esett át. Intézetünkbe a rekeszizomtól a Douglas-üregig kiterjedő WOPN drenázsa céljából vettük át. Endoszkópos és perkután draineken keresztül folyamatos perfúziós irrigációt végeztünk. Kezelést MDR fertőzés nehezítette. Másfél hónapos kezelés után a beteg segédeszközzel járóképes állapotban távozott; egy évvel később a WOPN teljes regresszióját igazoltuk.
4. eset: A hypertoniás 59 éves férfi beteg biliaris eredetű nekrotizáló pancreatitis és lassan demarkálódó, szuperinfektált WOPN miatt másfél hónapig kezeltük. Ismételt tájékoztatás ellenére az endoszkópos drenázst visszautasította, és sebészi kezelést kért. Sebészeten 4 hasi műtéte volt ezidáig.

Konklúzió
A komplex, szövődményes nekrotizáló pancreatitises esetek sikeres kezelésének alapja a multidiszciplináris szemlélet és a társszakmák időben történő bevonása. Kulcsfontosságú a naprakész elméleti tudáson és klinikai tapasztalaton alapuló, megfelelő invazivitású beavatkozások optimális kiválasztása és időzítése. A szövődmények megelőzése, korai felismerése és célzott kezelése alapvető célként kell, hogy megjelenjen.

Egy Rúgás, Ami Túl Messzire Ment – Tompa Hasi Trauma Okozta Wirsung-
Vezeték Ruptura Korai Endoszkópos Kezelése

Szerző: Dr. Ulmann Lőrinc

Társszerzők: Dr. Szücs Ákos, Dr. Hritz István

Bevezetés
A pancreas traumás sérülései ritkán fordulnak elő, a hasi traumák mindössze 0,2–2%-át teszik ki. Mindamellett, hogy potenciálisan súlyos kórkép alakulhat ki belőlük, felismerésük és ellátásuk is jelentős kihívást jelent. A prognózist döntően a Wirsung-vezeték érintettsége határozza meg. A vezeték ruptura (AAST ≥ III) jelentősen növeli a pancreatitis, pancreatogén folyadékgyülem illetve a pseudocysták kialakulásának kockázatát, amely gyakran invazív beavatkozást tesz szükségessé.

Esetismertetés
Egy 25 éves professzionális sportoló férfi betegnél labdarúgás közben elszenvedett tompa hasi trauma után pancreas-parenchyma sérülés és Wirsung-vezeték ruptura igazolódott (AAST III). A kezdeti obszerváció során akut pancreatitis, valamint a bursa omentalisban elhelyezkedő, mintegy 10–12 cm-es peripancreatikus
folyadékgyülem alakult ki. A progresszió miatt a sérülést követő 7. napon a folyadékgyülem EUH-vezérelt transmuralis drenázsa történt lumen-összetartó öntáguló fémstent (LAMS) és műanyag kettős pigtail (DPPS) alkalmazásával. A kontroll képalkotó vizsgálatok a folyadékgyülem jelentős regresszióját, valamint a Wirsung-vezeték közel teljes kontinuitásának helyreállását mutatták. 4 héttel a beavatkozást követően a LAMS-ot és a DPPS-t eltávolítottuk. Követése során mindvégig panaszmentes volt. Féléves kontroll képalkotó a hetekben tervezett.

Megbeszélés
A pancreas trauma ellátásában a Wirsung-vezeték integritásának megítélése kulcsfontosságú. A bemutatott eset különlegessége, hogy az endoszkópos beavatkozás a sérülést követő korai, akut szakban történt, nem pedig egy később kialakuló, érett falú folyadékgyülem drenázsaként. Eredményeink arra utalnak, hogy megfelelő tapasztalattal rendelkező centrumban az endoszkópos, minimál-invazív intervenció már az akut fázisban is, reális alternatívát jelentve a sebészi ellátással szemben,biztonságosan és hatékonyan alkalmazható.

Akut recidiváló pancreatitis, és ami mögötte állhat

Szerző: Dr. Drácz Bálint

Társszerzők: Dr. Morár Alíz, Dr. Hritz István, Dr. Szücs Ákos, Prof. Dr. Miheller Pál, Prof. Dr. Szijártó Attila, Dr. Horváth Miklós

Bevezetés
A relabáló akut hasnyálmirigy gyulladás okai nem mindig tisztázhatóak. Kézenfekvő okok hiányában genetikai ok merülhet fel. Speciális helyzetet okozhat a gyógyhajlam hiánya, mely végeredményben hasonló klinikai állapotot eredményez. Esetünkkel ezt a speciális helyzetet mutatjuk be.  

Esetismertetés
Az alábbiakban egy 41 éves férfi beteg esetét mutatjuk be, akinek 2018-ban indult kivizsgálása hasi fájdalom kapcsán, amelynek hátterében akut pancreatitis, izolált farki Wirsung-tágulat, pancreas farki IPMN gyanúja merült fel. 2018-ban IPMN gyanúja miatt exploratio, abscessus miatt onkotomia történt, malignitást nem észleltek, krónikus pancreatitis látszódott.  
2021-ben nekrotizáló pancreatitis talaján kialakult szeptikus shock miatt intenzív osztályos ellátásban részesült külső társintézményben, ahol pseudocysta miatt endoszkópos pseudocysta-duodenostomia, endocysticus stent implantatio történt. Endoszkópos cystaszájaztatás ellenére méretbeli progressziót mutató pseudocystarendszer miatt PTD-t helyeztek be. Ezt követően akut has alakult ki, mely kapcsán sebészeti ellátása történt, a pancreas fejnél lévő üregbe ekkor Foley katéter behelyezése történt öblítés céljából.
2022-ben a korábban behelyezett Foley katéter, valamint Wirsung stent és epeúti stentek kicsúsztak, ERCP során ezeket eltávolították.
2023-ban akut exacerbatio szövődményeként choledocho-pancreato-duodenalis és a bőr felé terjedő pancreatogén sipolyrendszer drainálása miatt került Klinikánk látókörébe. A beteg állapotában tartós javulást nem értünk el. A fizikális státusz és a leletek ismételt áttekintése alapján viszont az etiológiát, illetve a gyógyhajlamot befolyásoló más szempontok is felmerültek, mely alapvetően megváltoztatta a beteg ellátási stratégiáját. Társszakmák bevonásával a szövődményes pancreatitis ellátását kiegészítettük, majd sebészeti beavatkozás segített a helyzet tartós megoldásában.  
Azóta társszakmával történő utánkövetés mellett diétahibát követően idén februárban észleltük ismét a beteget először, de jelenleg konzervatív kezeléssel sikeresen rendezni lehetett az állapotát. 

Következtetés 
Esetünkkel a necrosissal járó, komplex, konzervatív kezelés ellenére nem javuló akut pancreatitis szokatlan kóroki tényezőjére szeretnénk felhívni a figyelmet.

A Pancreatitis Talaján Kialakuló Pseudocysták Vérzéses Szövődményei

Szerző: Szopkó Beáta

Társszerzők: Bezsilla János, Botos Ákos 

A pancreatitisnél elforduló pseudocysták bevérzése ritka, mintegy 5%. A pseudoaneurysmák kialakulásának hátterében valamely nagy artéria arrosiós vérzése áll. Leggyakrabban az arteria lienalis érintett, de előfordulhat arteria gastroduodenalist, pancreaticoduodenalis ágakat, ritkábban: arteria hepatica, arteria mesenterica superior ágait érintő pseudoaneurysma kialakulása is.
A 31 éves férfi betegünk akut pancreatitis következtében a pancreasban distalisan perzisztáló kisméretű nekrózis mellkasi, majd retroperitonealis szövődményének sikeres megoldása után sürgősséggel került ismételten felvételre osztályunkra, fellángolt hasi panaszok miatt.
Képalkotók vizsgálatok során a nekrózistól distalisan az arteria lienalis 25 mm-es pseudoaneurysmáját igazolták, feltehetőleg consecutiv vérzéses szövődményként, a lép jelentős méretű, többrekeszes elfolyósodott haematomájával, mely akár ruptura, újravérzés jelentős kockázatát hordozta. A léptok feszülése miatt hasi fájdalma progrediált. A ruptura valószínűségénének csökkentésére ultrahang vezérelten a lépbe kettős szívódrént vezettünk, melyen keresztül kontrolláltan, frakcionáltan engedtünk le az elfolyósodott haematomát – a beteg szubjektív panaszainak csökkenésével összhangban az újravérzést nem kockáztatva. DSA laboratóriumban arteria lienalis embolisatiot végeztek, majd relatív sürgősséggel laparoszkópos explorációt végeztünk. A bursa omentalist szélesen feltártuk, az arteria lienalis eredését klippeltük, a vena lienalis beömlését kipreparáltuk, de a krónikus gyulladásos környezetben fokozottabb vérzéshajlam alapján konvertáltunk. A vena portae előtt, distalis pancreas resectiot és splenectomiát végeztünk. Sebészi szövődményt nem észleltünk, a beteg panaszmentesen távozott otthonába.
A sikeres ellátás multidiszciplináris együttműködést igényel, amelyben a gasztroenterológus, intervenciós radiológus és sebész összehangolt munkája elengedhetetlen. A gyors felismerés és célzott beavatkozás jelentősen javítja a betegek prognózisát és csökkenti a mortalitást.

Herediter pancreatitis korai prezentációja

Szerző: Dr. Gál Dóra

Társszerzők: Dr. Cseh Áron PhD, Dr. Béres Nóra PhD, Dr. Szeszták Tímea, Dr. Hritz István PhD, Dr. Kovács Márta PhD

Bevezetés
A herediter pancreatitis egy genetikai eredetű betegség, amely ismétlődő, akut pancreatitises epizódokkal indul, és idővel krónikus pancreatitishez vezet. Az öröklődési minták összetettek, a PRSS1, SPINK1, CFTR és CTRC gének ritka patogén variánsai szoros összefüggésben állnak a kialakulás kockázatával. Gyermekek körében ezeket a variánsokat a krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegek több mint 50%-ában izolálták.

Esetbemutatás
Esetismertetésünkben egy 6 éves, krónikus pancreatitis miatt gondozott kislány betegútját mutatjuk be. Páciensünket 5 éves korában kezeltük az első pancreatitis epizód miatt. Már felvételekor fény derült a családi anamnézisben szereplő – édesanyánál, és anyai felmenőknél – genetikai vizsgálattal igazolt PRSS1 gén heterozigóta variáns jelenlétére, így a pancreatitis hátterében elsősorban herediter eredet merült fel. Képalkotók, hasi MR és MRCP már az első epizódnál meszesedett és tágult Wirsung-vezetéket, valamint ezzel összeköttetésben álló pseudocystát ábrázoltak. A beteget 2 hetes konzervatív kezelést követően emittáltuk, ultrahangos ellenőrzések során a pseudocysta mérete csökkent, azonban hazabocsátása után 2 héttel recidiv pancreatitis miatt került vissza osztályunkra. A képalkotó vizsgálatokon látott szövődmények (tágult Wirsung-vezeték, pseudocysta) intervenciós kezelése céljából Semmelweis Egyetem (SE) Gyermekgyógyászati Klinikájának Bókay utcai Részlegére került felvételre. Az itt elvégzett hasi MR és MRCP vizsgálat az ismert eltéréseken kívül a Wirsung-vezeték szakadását, benne apró kövek jelenlétét vetette fel.  A SE Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikáján ERCP történt, melynek során a Wirsung-vezetékből fehér-morzsalékos köveket és nagyobb mennyiségű törmeléket távolítottak el, azonban stent implantáció a nem intakt hasnyálmirigy kivezetőcsőre való tekintettel nem volt kivitelezhető. Kontroll hasi MR vizsgálat a korábbi körülírt folyadékgyülem regresszióját mutatta, ám progrediáló jellegű Wirsung-vezeték tágulatot detektált. Betegünk követése során hasnyálmirigy enzim értékei normál tartományban vannak. Időközben elkészült a genetikai vizsgálat, mely lánybetegünknél és kishúgánál is igazolta az autoszomális dominánsan (AD) öröklődő patogén PRSS1 p.L104P variáns jelenlétét. A család legkisebb gyermekének genetikai vizsgálata szintén tervezett.

Konklúzió
A herediter pancreatitis komplex, gyorsan progrediáló kórkép gyermekkorban, amelyet többféle genetikai eltérés okozhat. A korai felismerés, a genetikai vizsgálat megfelelő indikáció szerinti alkalmazása, valamint a multidiszciplináris gondozás kulcsfontosságú a szövődmények megelőzésében és az életminőség javításában.

Duodenum Net – Kiterjesztett Vagy Limitált Rezekció? Egy Sebészi Döntési
Dilemma

Szerző: Huszár Borbála

Társszerzők: Dede Kristóf, Bursics Attila

Bevezetés
A duodenum neuroendokrin tumorai (NET) ritka elváltozások, melyek kezelése a tumor méretétől, grádusától és inváziós mélységétől függ. A nemzetközi ajánlások alapján a lokoregionális gastrointestinalis NET-ek esetében a kezelés alapja a makroszkóposan radikális sebészi rezekció, különösen muscularis propria invázió vagy nyirokcsomó-érintettség gyanúja esetén. Ugyanakkor a szükséges sebészi radikalitás mértéke egyes esetekben kérdéses lehet.

Esetismertetés
Férfibetegnél asthma miatt végzett mellkas CT során, a hasi metszeteken incidentalisan lymphadenopathia került leírásra. A kivizsgálás során végzett gastroscopia a duodenum bulbusában két submucosus képletet igazolt. A szövettan jól differenciált neuroendokrin tumort (NET G1, Ki-67 <1%) igazolt. Endoszkópos ultrahang muscularis propria inváziót (uT2) és regionális nyirokcsomókat vetett fel, citológia malignitást nem igazolt. Képalkotó vizsgálatok távoli áttétet nem mutattak.
Az endoszkópos rezekció a mélyebb invázió miatt nem volt kivitelezhető. Multidiszciplináris döntést követően sebészi megoldás mellett döntöttünk, melynek során pancreatoduodenectomia (PPPD) lehetősége is felmerült.
Laparoscopos feltárás során intraoperatív ultrahang és endoscopia segítségével lokalizált elváltozás teljes falvastagságú duodenum rezekcióval, valamint regionális lymphadenectomiával eltávolításra került. A posztoperatív szak eseménytelenül zajlott. A végleges szövettan pT1N1, K67 1%, G1 jól differenciált tumort igazolt. A beteg onkológiai gondozásba került, szomatosztatin-analóg kezelésben részesült, utánkövetése során recidíva nem igazolódott.

Megbeszélés
A duodenum NET-ek esetén a muscularis propria invázió a nyirokcsomó-áttét fokozott kockázatával jár, ezért sebészi kezelés indokolt. Ugyanakkor a rezekció kiterjesztése nem minden esetben egyértelmű. Esetünk rávilágít arra, hogy gondos preoperatív és intraoperatív staging mellett, megfelelő betegkiválasztás esetén a kiterjesztett rezekció (PPPD) elkerülhető, és limitált duodenum rezekcióval is biztosítható az onkológiai radikalitás.

Következtetés
Muscularis propria invázióval járó duodenum NET esetén a sebészi rezekció standard ellátás. Azonban individualizált sebészi stratégia alkalmazásával egyes esetekben szervmegtartó megoldás is elegendő lehet, elkerülve a túlkezelést, megfelelő onkológiai eredmények mellett.

Amikor a sebész kezében a kulcs

Szerző: Kormányos Eszter Sára

Társszerzők: Fábián Anna, Bősze Zsófia, Illés Dóra, Szepes Zoltán 

A 63 éves st. post cholecystectomiam, Boeck-sarcoidosissal élő nőbeteg 2025 decemberében került felvételre tompa hasi fájdalom, fél éve tartó hányogatás, jelentős fogyás, hasi képalkotón leírt Treitz-szalag területi szűkület miatt. A felvételét megelőző időszakban panaszai végett kivizsgálása történt. Ennek során hasi MR által leírt intrahepaticus epeúttágulat, mérsékelten emelkedett májenzimek-és gyulladásos paraméterek miatt elektív ERCP-n, nem sokkal ezt követően hasi CT által felvetett gyomor fundus területi perforatio talaján kialakult nagy kiterjedésű, légzárványokat tartalmazó, gyomrot, duodenojejunalis átmenetet, flexura lienalist, lépet és a pancreas farki részét involváló folyamat miatt exploratív laparoscopián esett át, azonban folytonossághiány a gyomorfal részéről nem volt igazolható.
Jelen felvételét megelőző natív CT vizsgálat során – a betegnél kontrasztanyag allergia ismert – a Treitz-szalag felett a duodenum kissé tágabbnak imponált. Tekintettel a leírtakra első körben enteroscopiát végeztünk, mely a duodenojejunalis átmenet magasságában nem passzálható lumenszűkületet, granulalt szövetpluszt mutatott, melyből szövettani vizsgálat során idült-aktív, nem specifikus gyulladás igazolódott dysplasia, malignitás nélkül. Az anatómiai szituáció pontosabb felmérése céljából hasi MR vizsgálatot kértünk, mely a duodenojejunalis átmenetben a bél lefutásában a megtöretést és bélfalmegvastagodást igazolta, ennek okaként azonban gyulladás és malignitás között differenciálni nem tudott biztonsággal. Mellékleletként a korábbi hasi MR során leírásra nem került, az érintett bélszakasz mellett halmozó fallal körülvett képletet említett, mely jelen vizsgálat során már nem volt látható. Tumormarkerek normál tartományban mozogtak, szövettani eredményre tekintettel (korlátozottan reprezentatív minta) még két alkalommal történt endoszkópos mintavétel, utóbb expert által, aki polypoid, fekélyes lumenszűkületet, ettől disztálisan valószínűsíthető primer elváltozást írt le, a képet inkább primér duodenum folyamatnak véleményezte, azonban szövettan egyik alkalommal sem igazolt malignitást. A beteg GOS miatt parenteralis táplálásban részesült, a táplálhatóság tartós megoldása céljából GEA képzése végett sebészeti konzíliumot kértünk a korábbi laparoscopiát végző sebész kollégától. Az eset megoldását végül a beteg távolabbi anamnézisének tüzetes átvizsgálása és az operáló sebésszel való konzultáció jelentette, melyek alapján a képalkotók által korábban leírt, időnként ellentmondásos eredmények is értelmet nyertek. A beteg 2011-13 között több hónapot töltött gasztroenterológiai-és intenzívosztályon súlyos, feji régióra lokalizálódó acut necrotisalo pancreatitis, majd recidív enyhe acut pancreatitises epizódok miatt.
Jelen felvételét indokló, táplálhatatlanságot eredményező duodenojejunalis szűkülete egy lábon kihordott, ezúttal a farki régiót érintő acut necrotisalópancreatitis késői lokális szövődményeként alakult ki.

Minimálisan Invazív Megoldás Pancreas Pseudocysta Esetén- Laparoszkópos
Juras-Műtét

Szerző: Dr. Balog Tamás

Társszerzők: Dr. Botos Ákos, Dr. Bezsilla János

A pancreas pseudocysta az akut vagy krónikus pancreatitis késői szövődménye, mely leggyakrabban biliaris eredetű gyulladást követően alakul ki. A kezelés megválasztása a cysta méretétől, elhelyezkedésétől, a tünetektől, valamint a beteg általános állapotától függ. Bár az endoszkópos drenázs napjainkban egyre szélesebb körben alkalmazott módszer, bizonyos esetekben sebészi megoldás szükséges. A szakirodalom alapján a két módszer biztonságossága és eredményessége hasonló.
77 éves betegünk anamnéziséből biliaris pancreatitis miatti kezelés emelendő ki, amely konzervatív kezelés mellett regrediált. Későbbiekben perzisztáló epigastrialis fájdalom, korai teltségérzés és étvágytalanság jelentkezett. A hasi ultrahang és kontrasztanyagos CT-vizsgálat érett falú, homogén folyadéktartalmú, a gyomor hátsó falával szoros kontaktust mutató, nagyméretű pseudocystát igazolt. Sebészetünkre gyomorürülési zavar miatt került. Bridging terápia mellett határozva CT-vezérelt, percutan külső drenázsban részesült, melynek eredményeként enterális táplálását problémamentesen felépítettük. Epeúti diagnosztika, MRI vizsgálatot, állapotjavulást követően definitív megoldásként laparoszkópos Juras- műtétet végeztünk (transventricularis pseudocysto-gastrostomia), cholecystectomiával kiegészítve. Intraoperatív szövődmény nem jelentkezett, a műtét időtartama 80 perc volt. A posztoperatív időszak eseménytelenül zajlott, a beteg fokozatosan mobilizálható és per os táplálható volt. Kontroll hasi UH vizsgálat a cysta regresszióját igazolta, a beteg panaszai megszűntek.
Emisszióját követően 4 hónappal készült ellenőrző CT vizsgálaton recidíva, egyéb kóros nem mutatkozott. Megfelelő indikáció és gondos perioperatív menedzsment mellett a laparoszkópos cystogastrostomia időskorban is biztonságos és hatékony megoldást jelent, szükség szerint LC mellett is kis kockázattal elvégezhető. A módszer előnye a minimálisan invazív megközelítés, direkt vizualizáció, a széles belső drenázs illetve az endoszkópos beavatkozáshoz képest jobb hosszú távú eredmények.

Egy Ritka Tnm Esete – T: Nem Ismert, N: Bizonytalan, M: Enormis Terime A
Mellékvesében

Szerző: Dr. Lehoczki Csaba Ferenc

Társszerzők: Dr. Huszty Gergely, Prof. Dr. Szijártó Attila

Bevezetés
A képalkotó vizsgálatok során felfedezett mellékvese-elváltozások többsége benignus eltérés, azonban 2–5%-ban primer adrenocorticalis carcinoma, míg 0,7–2,5%-ban nem mellékvese-eredetű áttét (leggyakrabban veserák, tüdőrák, melanoma malignum) igazolódik. Igen ritka esetben a mellékvese-áttét a primer tumor ismerete nélkül kerül felfedezésre.

Esetismertetés
67 éves férfi beteg anamnézisében cukorbetegség, agyvérzés, majd reziduális epilepszia betegség szerepel. Húsz évvel ezelőtti transzamináz-emelkedés kapcsán hepatológiai kivizsgálása zajlott, HCV-infekció igazolódott. Antivirális kezelés hatására laborparaméterei rendeződtek, vírusmentessé vált. További UH-os követése során májcirrhosis került leírásra, alfa-fetoprotein vizsgálata nem történt. 2024-ben epizodikusan jelentkező hasi fájdalom miatt indult ismételt kivizsgálása. UH-, majd CT-képalkotással a bal mellékvesének megfelelően egy nagy kiterjedésű, körülírt, hypervascularizált, inhomogén szerkezetű, centrálisan necroticus terime került leírásra, mely a bal vesét diszlokálta, a bal v. renalisban telődéskieséssel járt. A képalkotó vizsgálatok során a máj normális nagyságúnak bizonyult, a korábbiaknak megfelelő cirrhosis került leírásra, a májban malignitás, vagy egyéb lokalizációban áttét nem igazolódott. További endokrinológiai kivizsgálása során az elváltozás hormonálisan inaktívnak bizonyult. Endokrinsebészeti munkacsoportunk a malignusnak imponáló elváltozás eltávolítását javasolta. A műtét során bal oldali adrenalectomiát végeztünk, továbbá a renalis képletek érintettsége miatt nephrectomia, valamint a v. cava inferiorba törő tumorthrombus miatt cavotomiából végzett thrombectomia történt. Átmeneti intenzív, majd sebészeti osztályos kezelést követően a beteget emittáltuk.
Szövettani vizsgálat alapján a bal mellékvese állományában rosszul differenciált fókuszt is tartalmazó, hepatocellularis carcinoma mellékvese-metasztázisa igazolódott. Onkoteam döntése alapján a beteg sorafenib kezelésben részesült (HCC, pM1, AFP: 732,8). Követése során – a szövettan ismeretében – a képalkotó vizsgálatok leírták a primer májgócok jelenlétét (6 hónapos CT-kontroll), majd ezek szám- és méretbeli progresszióját (12 hónapos CT-kontroll). Onkológiai kezelése jelenleg is zajlik, melyet nemrég regorafenibre váltottak (postop. 14. hó).

Következtetés
Esetünk felhívja a figyelmet arra, hogy a malignitás gyanúját keltő, hormonálisan inaktív mellékvese-terimék hátterében ritkán egyéb primer tumor metasztázisa is állhat. Cirrhosisos betegek esetében különösen gondolni kell a radiomorfológiai jeleket nem mutató primer góc (hepatocellularis carcinoma) metasztatikus megjelenésére. Továbbá fontos hangsúlyozni a cirrhosissal diagnosztizált betegek rendszeres követésének jelentőségét.

Mellékpajzsmirigy És Pajzsmirigy Daganat Szinkron Megjelenésének Ritka Esete

Szerző: Dr. Lévay Klára

Társszerzők: Dr. Kovács Attila, Dr. Eitler Katalin, Prof. Dr. Szijártó Attila

Bevezetés
Differenciált pajzsmirigy daganatok csoportjába tartozó papillaris carcinoma incidenciája az elmúlt időszakban emelkedő tendenciát mutat, azonban az alacsony kiújulási ráta (15-35%) és mortalitási arány (1-6,5%) kedvező túlélést (20 éves túlélés >90%) eredményez. Mellékpajzsmirigy adenomával szinkron megjelenő papillaris carcinoma azonban ritkán fordul elő, a szakirodalom által eddig csekély számú hasonló eset került leírásra.

Esetbemutatás
51 éves nőbeteg incidentálisan felismert hypercalcaemiájának (se Ca: 2.73 mmol/L, Parathormon: 121 ng/L), nephrolithiasisának, osteoporosisának, valamint metatarsus fracturájának hátterében primer hyperparathyreosis került diagnosztizálásra. Az adenoma lokalizációja képalkotó modalitásokkal (ultrahang, mellékpajzsmirigy-scintigraphia (Tc99m MIBI) és F-Cholin PET-CT) nem volt meghatározható, így szövődményes hypercalcaemia miatt végzett nyaki exploráció során jobb felső pozícióban azonosított adenoma és járulékos nyaki nyirokcsomók eltávolítását végeztük. Szövettani vizsgálatok a mellékpajzsmirigy adenoma mellett, papillaris carcinoma nyirokcsomó áttétét azonosította. Ismételt expert nyaki ultrahang vizsgálat és aspirációs citológiai mintavételek a primer tumort igazolni nem tudták. Multidiszciplináris onkoteam javaslatára
elvégzett total thyreoidectomia és centralis nyaki dissectio, multifokális papillaris microcarcinomák jelenlétét mutatta ki.

Konklúzió
A preoperatív időszakban klinikai tüneteket nem mutató, képalkotó vizsgálatokkal nem kimutatható occult papillaris carcinomák, egyéb, fej-nyak neoplasiák miatt elvégzett műtétek kapcsán kerülnek felismerésre, előfordulási gyakoriságuk rendkívül alacsony (0,7%-3%). Mellékpajzsmirigy adenomával szinkron megjelenése még ritkábban azonosított eltérés. Habár eddigi kutatások a mellékpajzsmirigy adenoma és occult papillaris carcinoma szinkron megjelenésének hátterében pontos pathomechanizmust nem tudtak azonosítani, az emelkedett PTH szint és ennek következtében csökkenő D-vitamin, valamint emelkedő kalcium szint fokozza az angiogén növekedési faktorok szintjét, mely a hypothesis szerint kóroki szerepet játszik a papillaris carcinoma kialakulásában. Mindezek alapján a két betegség relációjának további vizsgálata javasolt.

Néma Kórkép A Fesztiválzajban: Áttétes Papillaris Pajzsmirigy Carcinoma
Véletlen Felismerése Egy 25 Éves Nőbetegnél

Szerző: Dr. Kincses Gergő

Társszerzők: Dr. Andrási Mónika, Dr. Győry Ferenc, Dr. Tóth Dezső

A papillaris pajzsmirigy carcinoma a fiatal felnőttek körében a leggyakoribb endokrin malignitás. Az összes pajzsmirigy daganat 80-85%-t teszi ki. Bár az érintett korosztály általános prognózisa és hosszú távú túlélése kiváló, a betegség gyakran már a felismeréskor regionális nyirokcsomó-áttétekkel jelentkezik. A terápiás döntések során a legfőbb kihívást az onkológiai radikalitás és a fiatal betegek hosszú távú életminőségének megőrzése közötti egyensúly megtalálása jelenti. Esetismertetésünkben egy 25 éves betegünk áttétes esetét mutatjuk be, felhívva a figyelmet a szűrés fontosságára.
Bemutatott esetünkben egy 25 éves kisérőbetegségekkel nem rendelkező, panasz- és tünetmentes fiatal hölgy esetét mutatjuk be. Campus Fesztiválon szűrő nyaki UH során a jobb pajzsmirigyben számos göb, valamint a jobb kulcscsont fölött egy 3cm-es nyirokcsomó került leírásra. Cytológia Bethesda II struma göböt igazolt. Nyaki CT vizsgálat morfológiai kép alapján felvetette malignitás lehetőségét. Ismételt biopszia megint csak Bethesda II volt.
Onkoteam lobectomia mellett döntött, intraoperatív fagyasztott szövettani vizsgálattal. Aneszteziológiai kivizsgálást követően megtörtént a lobectomia. Fagyasztott szövettani vizsgálat papillaris carcinomát igazolt, nyaki nyirokcsomó áttéttel, ezért thyreoidectomia történt centrális és jobb oldali módosított radikális nyaki nyirokcsomó dissectioval. A hospitalizációja eseménytelenül telt, fonációja megtartott volt, drainjét eltávolítottuk. Calcium háztartása rendezett volt. Végleges szövettan T2N1bM0. Postoperatív időszakban radijód kezelésben részesült. Az eddigi kontroll alapján panasz- és daganatmentes.
A pajzsmirigy daganatok gyakran lassú növekedési ütemük miatt tünetmentesek. Ennek ellenére képesek áttétképzésre. A fiatal korban megjelenő agresszív típusok miatt korai felismerésük elengedhetetlen a hosszútávú túlélés szempontjából. Véleményünk szerint ennek a fiatal lánynak a szűrésen való részvétel jelentette a csendben kialakult metastaticus betegségének még időben történő felismerését, kezelését, mely a hosszú távú túlélés alapja lehet.

Egy Mellékpajzsmirigy Adenoma Esete Osztályunkon

Szerző: Epres József

Társszerzők: Lovász Zoltán, Szűts Bence, Geller Csaba, Horváth Roland, Rózsa Árpád

A mellékpajzsmirigy proliferatív megbetegedései közé tartozik a hyperplasia, az adenoma és a carcinoma. Az adenoma a mellékpajzsmirigy jóindulatú elváltozása, prevalenciája kevesebb mint 0,5%. Bármely életkorban kialakulhat, de főként a 40-60 év közötti korosztály megbetegedése, nőkben kétszer gyakrabban fordul elő. 80-85%-ban sporadikus betegség, de előfordulásakor mindig gondolnunk kell egyéb adenomák fennálásának lehetőségére, vagy MEN szindrómákra is. A szövetszaporulat lehet inaktív, de gyakoribb a hormontermelő elváltozás. Az első tüneteket általában a parathormon túltermelése és ennek következményei okozzák.
A betegek primer hyperparathyreosissal kerülhetnek a látókörünkbe magas szérum kalcium és parathormon szinttel, ez legtöbbször egy laboratóriumi mellékleletként kerül leírásra. A tünetek általában nem specifikusak: gyengeség, fáradtság, fájdalom, vesekövesség, polyuria, polydipsia, vagy gastrointestinalis tünetek, mint: székrekedés, anorexia, hányinger és hányás. Ritka esetekben az extrém magas szérum kalcium szint szívritmuszavarok kialakulásához is vezethet.
A fiziológiás mellékpajzsmirigy mérete miatt általában nem látható képalkotókkal, de a proliferatív kórképek miatt kiterjedése már a detektálható szint fölé kerühet. A diagnózis felállításában szerepet játszhat az ultrahang, szcintigráfia, SPECT és a SPECT/CT, de preoperatív lokalizációra használható még kontrasztanyagos CT vagy MR vizsgálat is.
Az adenoma terápiája a sebészi excisio. Az elváltozás általában könnyen identifikálható beavatkozás közben mérete és tömöttebb tapintata miatt. Korábban a fennmaradó mellékpajzsmirigyekből szövettani mintavétel történt, de napjainkban a képalkotók fejlődésével és az intraoperatív parathormon szint mérésével ez a lépés szükségtelenné vált.
76 éves nőbeteg, 2023-óta endokrinológiai gondozás alatt áll. 2024-ben VATS thymectomia történt malignus elváltozás miatt. Jelenleg kivizsgálása gyengeség, fáradékonyság és székrekedés miatt kezdődött. Laboratóriumi értékei közül kiemelendő a magas szérum parathormon és kalcium szint. Primer hyperparathyreosis miatt képalkotó vizsgálatok történtek, melyeken jobb oldalon egy nem tapintható, soliter mellékpajzsmirigy adenoma igazolódott. Előkészítést követően műtétet végeztünk, melynek során a 10x18mm-es soliter mellékpajzsmirigy adenoma excisioját és a göbös jobb oldali pajzsmirigy subtotalis resectioját végeztük. Közvetlenül a beavatkozás előtt mért extrém magas parathormon szint már az intraoperatív laboratóriumi mintavétel során a fiziológiás
tartományba került, a postoperatív vérvétel során a hypercalcaemia is normalizálódott. A pácienst a második postoperatív napon, panaszmentesen exmittáltuk.

Retroperitonealis Horror

Szerző: Dr. Völcsei Norbert

Társszerzők: Dr. Eitler Katalin, Dr. Huszty Gergely, Dr. Illés Kristóf, Dr. Szabó
József, Dr. Szőke Szilvia, Dr. Szlávik Rezső, Dr. Kovács Attila, Dr. Tőke Judit, Dr. Szijártó Attila

Bevezetés
A mellékvese vérzéses kórállapotai relatíve alacsony incidenciát képviselnek az acut hasi kórképek között. Esettanulmányunk célja egy bal oldali mellékvese incidentaloma apoplexia multidiszciplináris kezelésének bemutatása.

Esetismertetés
Közleményünkben egy 75 éves férfi esetét mutatjuk be, akinek hypertensiv krízis, légzési
elégtelenség, haemodyalisist igénylő acut on chronic veseelégtelenség miatt indult kivizsgálása. Sürgős has-kismedence CT vizsgálaton bal oldali 114x106x140 mm-es inhomogén halmozású, a környező szerveket disszlokáló, az arteria renalist többszörösen szűkítő bevérzett mellékvese térfoglalás ábrázolódott.
Endokrinológiai kivizsgálás során glucocorticoid termelő autonóm daganat igazolódott, a CT-morfológia alapján malignitás sem volt biztonsággal kizárható. Progrediáló anaemia és akut tumorbevérzés gyanúja miatt intenzív osztályos kezelés keretében állapotstabilizálás, vérzéscsillapítás céljából intervenciós radiológiai konzílium történt, mely utóbbi intervenciót nem tartott kivitelezhetőnek. Klinikánk endocrin multidiszciplináris munkacsoportja műtéti megoldást javasolt. Előkészítést követően nyitott bal oldali adrenalectomiát és regionalis lymphadenectomiát végeztünk. A posztoperatív szakban szövődményt nem észleltünk, hypadrenia nem jelentkezett, antihypertensivumok revidieálása mellett a beteg vérnyomásértékei normalizálódtak. Egyhetes belgyógyászati osztályos utókezelést követően a beteget jó általános állapotban emittálták. Szövettani vizsgálat bevérzett mellékvesekéreg adenomát igazolt, malignitás nem merült fel.

Megbeszélés
A mellékvese apoplexia ritka, potenciálisan életveszélyes kórállapot, amelynek ellátása komplex diagnosztikai és terápiás megközelítést igényel. Esetünk rámutat arra, hogy a gondos állapotstabilizálást és endokrinológiai kivizsgálást követően végzett, multidiszciplinárisan tervezett sebészi beavatkozás biztonságos és eredményes megoldást jelenthet még nagy méretű, bevérzett mellékvese adenoma esetén is.

Retroperitonealis Daganatok Diagnosztikus Nehézségei

Szerző: Tölgyes Tamás

Társszerzők: Bursics Attila

Bevezetés
A retroperitoneumban elhelyezkedő tumorok viszonylag ritkák, eredetük sokféle lehet, anatómiai elhelyezkedésükből és a gyakori szegényes tünetek miatt diagnosztikájuk sokszor nehéz. Szimptómássá jellemzően előrehaladott stádiumban válnak. Képalkotó eljárásokkal jól vizsgálhatóak, de pontos etiológiájuk tisztázása ezekkel az eljárással sokszor nem lehetséges.

Esetismertetés
50 éves panaszmentes nőbetegnél szűrővizsgálat során igazoltak emelkedett tumormarker értékeket (CEA:12ug/l, CA15-3:22ug/l). Képalkotó vizsgálatokkal (UH, CT) a gyomor falából kiinduló, retroperitoneumba terjedő, hasnyálmirigyet és mellékvesét diszlokáló, de azoktól elkülönülő 6×7 cm-es elváltozást véleményeztek, mely gyomor GIST-nek imponált. Endoszkópos ultrahang (EUS) vizsgálat történt, a jelzett elváltozást a gyomor hátsó falából kiindulónak véleményezték, mely a lumenbe domborodik. EUS során vett biopsziából malignitás nem igazolódott. Laparoscopos explorációt végeztünk, mely során a gyomor falától elkülönülő retroperitonealis elváltozást találtunk, ezt in toto eltávolítottuk. A betegnél a preparálás során hypertonia és pitvarfibrilláció, majd a devascularzációt követően hypotonia jelentkezett. Végleges szövettani vizsgálat pheochromocytomát igazolt, mely az intraoperatív észlelt cardiális instabilitást is magyarázta. Tekintettel a benignus hisztológiai eredményre, további onkológiai kezelés nem vált szükségessé.

Összefoglalás
A jelentős méretű retroperitonealis daganatok képalkotó vizsgálatokkal jól ábrázolhatóak, azonban az etiológia tisztázása sokszor nehéz. A szövettani mintavétel a tumor méretéből adódóan gyakran álnegatív lehet. A valódi terápia a daganat sebészi eltávolítása. Preoperativan alfa és béta blokkolók alkalmazása mérlegelendő phreocromocytoma esetén a hypertenzív krízis elkerülésére. A nagy méretű, specifikus tüneteket nem okozó pheocromocytoma a szomszédos szerveket diszlokálhatja és más eredetű daganat képét utánozhatja.

Acth-Termelő Tüdőcarcinoid Késői Májáttétei: Sebészi Kezelés És Perioperatív
Endokrin Kihívások

Szerző: Dr. Mező Kornél

Bevezetés
A bronchopulmonalis carcinoid tumorok ritka, jól differenciált neuroendokrin daganatok, melyek ectopiás ACTH-termelés révén Cushing-szindrómát okozhatnak. Az áttétes progresszió során a hormonális aktivitás klinikai megjelenése változhat, ezért a sebészi kezelés mellett a perioperatív endokrin menedzsment is kiemelt jelentőségű.

Esetismertetés
A beteg anamnézisében hypertonia, 2-es típusú diabetes mellitus, korábbi agyi infarctus, látásromlás, neuritis retrobulbaris, valamint Cushing-szindróma szerepelt. A kivizsgálás során ectopiás ACTH-termelő pulmonalis neuroendokrin tumor lehetősége merült fel, ezért 2017-ben jobb alsó lebenyi térfoglalás miatt jobb alsó lobectomia és lymphadenectomia történt. A szövettan carcinoid tumort igazolt. Az utánkövetés során a májban növekedést mutató gócok jelentek meg. Octreotid scan egy, MRI három hepatikus metastasist valószínűsített.
Multidiszciplináris döntést követően 2024-ben S7, S8 és S4b lokalizációban májmetastasectomia történt. A szövettani vizsgálat mindhárom laesióban jól differenciált, low-grade neuroendokrin tumor áttétét igazolta, alacsony proliferációs aktivitással (Ki-67: 2–3%), ép reszekciós szélekkel. A posztoperatív szakban a korábbi hormontermelő daganatra tekintettel szteroid-subsztitúció történt. A beteg a kórházi tartózkodás alatt panaszmentes volt, posztoperatív szövődmény nem alakult ki. Az alkalmazott szteroidpótlás a kórházi körülmények között elegendőnek bizonyult, azonban az elbocsátást követően alacsony reggeli szérumkortizol- érték igazolódott, ami sürgős belgyógyászati/endokrinológiai kivizsgálást tett szükségessé. Mindez arra utalt, hogy az otthoni környezetben a beteg hormonális igénye feltehetően nagyobb dózisú vagy más ütemezésű szubsztitúciót tett volna szükségessé.

Megbeszélés
Az eset rámutat arra, hogy ectopiás ACTH-termelő tüdőcarcinoid esetén a késői májáttétek sebészi kezelése nem csupán onkológiai, hanem endokrinológiai kihívás is. A klasszikus Cushing-szindrómás tünettan hiánya nem zárja ki a hypothalamus–hypophysis–mellékvese tengely sérülékenységét. A perioperatív szteroidpótlás klinikailag átmenetileg megfelelő lehet, ugyanakkor az elbocsátást követően a megváltozott terhelés és fiziológiás igények mellett már relatív mellékvesekéreg-elégtelenség alakulhat ki.

Következtetés
ACTH-termelő bronchopulmonalis carcinoid májáttéteinek sebészi kezelése során az onkológiai siker mellett a perioperatív és poszthospitalis hormonális státusz gondos követése is alapvető. A klinikai tünetmentesség és a kezdetben megfelelőnek tűnő szteroid-szubsztitúció ellenére is szükség lehet a dózis egyéni újraértékelésére az elbocsátást követően.

Necrotizáló Biliaris Pancreatitis Kezelési Stratégiája – Mikor Kell Műtétre Váltani?

Szerző: Szemlaky Zsófia

Társszerzők: Tölgyes Tamás, Dede Kristóf, Bursics Attila

Bevezetés
Az akut biliaris pancreatitis súlyos, necrotizáló formája komplex kezelést igényel, melyben a
konzervatív, endoszkópos és sebészi megközelítések időzítése kulcsfontosságú.

Esetismertetés
A 37 éves férfi beteg anamnézisében cholecystolithiasis szerepel. Necrotizáló pancreatitis miatt került felvételre, melynek konzervatív kezelése és antibiotikum terápia mellett kierjedt, többrekeszes walled-off necrosis (WOPN) alakult ki. Az endoszkópos drainage sikertelennek bizonyult. Állapotromlás, láz, emelkedett gyulladásos paraméterek miatt sebészi beavatkozás történt (necrectomia, drainage, cholecystectomia).
Posztoperatívan pancreas sipoly alakult ki, mely konzervatív kezelés mellett regressziót mutatott. A beteg azóta tünet és panaszmentes.

Megbeszélés
Az eset rávilágít arra, hogy bár a step-up stratégia elsődlegesen minimál invazív megközelítést preferál, bizonyos esetekben sebészi intervenció szükséges. A megfelelő időzítés kulcsfontosságú a kimenetel szempontjából.

Következtetés
Necrotizáló pancreatitis esetén egyénre szabott, dinamikus döntéshozatal szükséges, és sikertelen minimál invazív megközelítés esetén a sebészi kezelés életmentő lehet.

Pancreas Műtétet Követően Fellépő Obskurus Vérzés Diagnosztikus Nehézségei

Szerző: Silvas János

Társszerzők: Tölgyes Tamás, Bursics Attila

Bevezetés
Műtétet követően kialakuló vérzéses szövődmények mértéke a spontán szanálódótól egészen az életet veszélyeztető állapotig terjedhet. Ritka esetekben, akár több év elteltével, obskurus gastrointestinalis vérzés jelentkezhet. Diagnosztikájuk a megváltozott anatómia viszonyok jelentősen nehezítik, különösen pancreas műtéteket követően. A vérzés lehet intermittáló, képalkotó eljárásokkal nem vizualizálható, valamint a pancreato-biliaris kacs standard endoscopos technikával nehezen vizsgálható, amely a vérzésforrás identifikálásában további nehézséget okoz.

Esetbemutatás
33 éves nőbetegnél 2014-ben hypoglykaemiás rosszullétek hátterében a pancreas fejben 5 cm-es, neuroendokrin tumor igazolódott. Az elváltozást pylorus megtartásos pancreato-duodenectomiával távolítottuk el, korai posztoperatív szakban choledocho-jejunostomia revízióval. Végleges szövettan pT3N1, jól differenciált neuroendokrin tumort írt le, ép rezekciós szélekkel. A beteg onkológiai utánkövetés során tumormentes volt, azonban 2019-től intermittáló polytranszfúziót igénylő gravis anaemia jelentkezett. Számos gastroscopia, colonoscopia, kapszula-endoscopia, Octreoscan és többszöri CT/angio-CT egyértelmű vérzésforrást nem igazolt. Ballonos enteroscopia során Forrest IB laesiót észleltek az afferens kacs területén, melyet elláttak, azonban továbbra is gravis anaemia jelentkezett.
2022-ben hirtelen kialakuló hematemesis, tudatzavar és vasopressor-igényes keringési instabilitás miatt sürgős műtét történt. Laparotomia és intraoperatív gastro-enteroscopia során az afferens kacs teljes áttekintése mellett a pancreato-jejunostomia környezetében nagy koagulum és friss vérzés volt észlelhető. Komplettáló pancreatectomia és splenectomia történt. A posztoperatív szak eseménytelen volt, újravérzés nem jelentkezett.
Végleges szövettan coeliakia-t igazolt. A beteg onkológiai kontrollvizsgálatai negatívak; a somatostatin analóg kezelést leállították, gluténmentes diéta mellett panaszai megszűntek, továbbiakban vérzés nem jelentkezett.

Konklúzió
Pancreas műtétet követő obskurus vérzések diagnosztikáját az intermittáló manifesztáció és a megváltozott anatómia jelentősen megnehezíti, így a konvencionális endoscopia és képalkotással nem lehet lokalizálni.
Hemodinamikai instabilitás, illetve ismételt, sikertelen noninvazív vizsgálatok esetén a sebészi exploráció, intraoperatív endoscopiával kiegészítve hatékony diagnosztikai és definitív terápiás megoldást kínálhat. A ritka kórképek felismerésének nehézsége éppen ritkaságukból fakad ezért a korai, multidiszciplináris döntéshozatal kulcsfontosságú.

Máj Metastasis, Mint A Follicularis Pajzsmirigy Carcinoma Első Manifesztációja

Szerző: Dr. Ditrói Gábor

Társszerzők: Dr. Győry Ferenc, Dr. Barna Sándor, Dr. Fedor Roland, Dr. Andrási Mónika, Dr. Pásztor Éva, Dr. Tóth László, Dr. Bidiga László, Dr. Tóth Dezső, Dr. Kovács Dávid, Dr. Bodor
Miklós

Bevezetés
A pajzsmirigy incidentaloma tünetmentes betegeken gyakran képalkotó vizsgálat alatt, ritkán nem pajzsmirigy indikációval végzett műtét során derül ki. Ultrahangos szűrővizsgálat során felismert és szövettannal igazolt follicularis pajzsmirigy rák máj metastasisnak bizonyuló kórképének ritka esetét ismertetjük.
Intézetünkben 2005 január és 2025 december között 1346 beteget műtöttünk pajzsmirigyrák miatt. Ebben a 20 éves periódusban egy esetben májmetasztázissal induló pajzsmirigy follicularis carcinomára derült fény.

Esetismertetés
2009-ben egy 51 éves nőbetegnél, soliter májelváltozást fedeztek fel. Az ismételt UH, majd a máj CT-vizsgálat méretbeli progressziót mutatott. 2010.-ben a máj VII segment resectioja történt. A szövettan és immunhisztokémia follicularis pajzsmirigy carcinoma 35 mm-es máj metastasisát igazolta. Nyaki UH 28 mm-es cysticus, részben calcificalt soliter göböt mutatott ki a pajzsmirigyben. Thyreoidectomiat végeztünk, a szövettan pT2N0M1 follicularis carcinomat igazolt. 4 alkalommal kapott 3700 MBq 131-I kezelést, melyet követően posttherapias WBS 131 I SPECT-CT készült.
Rendszeres nyaki, hasi UH, on- és off-thyroxin thyreoglobulin és anti-Tg meghatározás történt, valamint 18FDG- P PET-CT, 99mTc-MIBI SPECT-CT készült a követés során. A posttherapias 131 I SPECT-CT-n változatos helyeken lehetett kimutatni metastasisokat (kis nyirokcsomókban a nyakon és kismedencében, egy bordában). Az ismételt nagy dózisú 131-I kezelés hatásosan kontrollálta a betegséget, további progressziot nem detektáltunk, valamint nem volt szükség ismételt sebészi beavatkozásra sem ( pl. RGS).

Összefoglalás
A beteg panaszmentes, klinikai állapota stabil, progresszió nem mutatkozott, egyéb therapia egyelőre nem merült fel. A távoli metastasis elsőként történő diagnosztizálása ritka a differenciált pajzsmirigy carcinoma esetén. A több szakmát (endokrinológia, sebészet, pathológia, nukleáris medicina, radiológia, onkológia) összefogó teammunka eredményeként még egy ilyen ritka metastaticus follicularis carcinoma esetén is hosszútávú progressziómentes túlélés érhető el.

Várjunk A Kivizsgálással, Vagy Inkább Vágjunk Bele? Occult Terminalis Ileum
Net Gyanúja Mesenteriális Nyirokcsomó-Áttét Hátterében

Szerző: Dr. Mező Kornél

Bevezetés
A terminalis ileum neuroendokrin tumorai ritka, gyakran tünetszegény daganatok, melyek primer laesiója sokszor nehezen azonosítható, miközben mesenteriális nyirokcsomóáttét formájában már manifesztálódhatnak. Diagnosztikájuk ezért eltérhet a megszokott gastrointestinalis daganatkivizsgálási algoritmustól.

Esetismertetés
Magas rizikójú, lokálisan előrehaladott prostata carcinoma miatt gondozott beteg stagingje során végzett PSMA-PET/CT két megnagyobbodott, tracerhalmozást nem mutató mesenteriális nyirokcsomót igazolt. A colonoscopia negatív volt. Laparoscopos exploratio során mesenteriális nyirokcsomóból mintavétel történt, melynek intraoperatív fagyasztásos vizsgálata neuroendokrin tumort igazolt. A vékonybél és a coecum manuális áttapintása során egyértelmű primer laesio nem volt azonosítható, ezért további reszekció nem történt. A végleges szövettan grade 2 neuroendokrin tumor nyirokcsomóáttétét igazolta, R0 reszekcióval.
A további célzott kivizsgálás során octreotid scan, szomatosztatinreceptor-képalkotás és MR-enterographia egyaránt residualis/pathológiás jobb oldali mesenterialis nyirokcsomót írt le. A primer tumor közvetlenül továbbra sem volt egyértelműen azonosítható, ugyanakkor az MR-enterographia alapján a terminalis ileum legdistalisabb szakaszán suspect fali eltérés igazolódott, így a képalkotó és műtéti előzmények összegzése alapján az onkoteam jobb oldali hemicolectomiát javasolt a disztális ileum resectiójával.

Megbeszélés
Az eset tanulsága, hogy más primer daganat stagingje során észlelt atípusos mesenteriális nyirokcsomó esetén második primer daganat lehetőségére is gondolni kell. Ilealis NET gyanúja esetén a rutin endoszkópos vizsgálatok negatív eredménye nem zárja ki a betegséget, ezért célzott funkcionális és enterographiás vizsgálatok szükségesek.
Ugyanakkor klinikai kihívást jelent annak eldöntése, hogy meddig érdemes folytatni a diagnosztikus sort, és mikor indokolt a sebészi beavatkozás vállalása primer tumor egyértelmű azonosítása nélkül is.

Következtetés
NET gyanúja esetén a teljes kivizsgálási algoritmus követése alapvető, mivel a primer laesio rejtve maradhat, miközben áttéti nyirokcsomó már jelen van. Az eset rámutat arra, hogy megfelelő klinikai és képalkotó gyanú esetén a sebészi stratégia nem halasztható kizárólag a primer laesio direkt igazolásának hiánya miatt.

Ektópiás Hasnyálmirigy

Szerző: Dr. Bai Bálint

Társszerzők: Dr. Takács Tamás, Dr. Nehéz László, Dr. Fekete László

Az ektópiás hasnyálmirigy egy olyan ritka fejlődési rendellenesség, mely során a testben a hasnyálmirigyszövet atípusos helyen helyezkedik el és az eredeti szervvel semmilyen összeköttetésben nem áll. Leggyakrabban a gyomorban fordul elő, de elméletileg a hasüreg bármelyik pontján kialakulhat. Lokalizációtól függően változatos tünettannal járhat, de a legtöbb esetben véletlenszerűen kerül felfedezésre. Legnehezebb a gasztrointesztinális stromális tumoroktól differenciálni.
Esetbemutatásunk egy 43 éves férfiról szól, akinek szurokszéklet miatt kezdődött kivizsgálása. Weber tesztje negatív, vastagbéltükrözés során szesszilis polypusa került épben eltávolításra, gyomortükrözés során pedig egy kisméretű, szubmukózus elváltozást, illetve refluxbetegséget találtak. Gasztroenterológiai javaslatra EUS vizsgálata történt mely GIST, illetve heterotópiás hasnyálmirigy lehetőségét vetette fel, aspirációs citológia malignitást nem igazolt. Mivel az elváltozás endoszkóppal nem volt eltávolítható, sebészi kimetszés céljából került sor sebészeti osztályos felvételére. Laparoszkópos kezdést követően végül konverzió útján végeztünk gyomorfal ékreszekciót. A posztoperatív időszak harmadik napján jelentkező novum hasi panaszok miatt intravénás kontrasztanyaggal kiegészített mellkas -has CT vizsgálatot végeztünk, mely varratelégtelenség gyanúját vetette fel. Kiegészítő nyelésröntgen vizsgálaton kilépés ábrázolódott, emiatt ismételt műtétre került sor. Korábbi gyomorfali öltések felett perforált stresszfekélyt találtunk, mely miatt gyomorsuturát végeztünk. További posztoperatív időszak sebészileg eseménytelen volt, táplálkozását felépítettük, emelt dózisú protonpumpa gátló szedése mellett végül panaszmentesen otthonába emittáltuk. Szövettani vizsgálata épben eltávolított heterotópiás hasnyálmirigyet igazolt.
Az ektópiás hasnyálmirigy túlnyomórészt benignus, extrém esetben azonban akár malignizálódhat is. Esetünkben malignus karakterisztika híján a szövődményre tekintettel gasztroenterológiai utógondozást javasoltunk.

Lemmel-Szindróma Mint Obstruktív Icterus Ritka Oka – Esetismertetés

Szerző: Dr. Demián Monica Beáta

Társszerzők: Dr. Csordás József

A Lemmel-szindróma egy ritka obstruktív icterussal járó betegség, amelyet periampullárisan elhelyezkedő duodenális diverticulum okoz. Klinikai jelentősége fontos, mivel gyakran félrediagnosztizált, a képalkotó vizsgálatok során gyakran malignitást utánzó megjelenést mutathat. Leggyakoribb szövődményei az obstuktív icterus, cholangitis és az akut pancreatitis.

Esetismertetés
A betegünk egy 56 éves férfi, akit a belgyógyászat kezelt progrediáló icterus, valamint cholestatikus értékek miatt. Hasi ultrahang vizsgálat tágult intrahepatikus epeutat írt le mérsékelten tág choledochussal, valamint cholecystolithiasist. CT vizsgálat a papilla magasságában duodenum diverticulumot látott, epeúti követ nem véleményezett. Endoszkópia során juxtapapillaris duodenum diverticulum került leírásra. Sikertelen choledochus kanülálás miatt műtéti megoldásként choledoco-enterostomia készült Roux-en-Y kaccsal.

Következtetés
Minden olyan esetben, amikor obstruktív icterussal állunk szemben, epeúti kő, valamint tumor hiányában, gondolni kell a Lemmel-szindrómára, mely képalkotó vizsgálatokkal igazolható. Legtöbb esetben EST-vel és stent behelyezéssel kezelhető, míg ritkább esetekben sebészi beavatkozás válhat szükségessé.

Pancreatoduodenectomiát Követő Atípusos Posztoperatív Szövődmény:
Húgyhólyag-Laesio Okozta Peritonitis Interdiszciplináris Ellátása

Szerző: Dr. Sajtos Viktor

Társszerzők: Dr. Bursics Attila

Bevezetés
A pancreatoduodenectomiát követő posztoperatív szövődmények spektruma széles, azonban az extrapancreaticus eredetű, atípusos szövődmények diagnosztikája és kezelése, különösen komplex anamnézisű betegekben, jelentős kihívást jelent, társszakmák szoros együttműködését igényelve.

Esetismertetés
57 éves nőbeteg anamnéziséből kiemelendő planocelluláris, grade III. uterus cervix carcinoma miatt végzett Wertheim műtét (hysterectomia, kétoldali adnexectomia, retroperitonealis lymphadenectomia) és adjuváns radiokemoterápia. Ennek következtében évekkel később posztrenalis veseelégtelenség alakult ki, hátterében neurogén hólyaggal, rendszeres önkatéterezéssel.
A mi látókörünkbe felhasi panaszok miatt végzett UH során a pancreas fej-test határon látott Wirsung tágulat, majd CT, valamint MR/MRCP vizsgálatok által igazolt duodenum diverticulum és a d. choledochus fusiformis tágulata kapcsán került, epeúti kő nem volt azonosítható. Todani I. típusú choledochus cysta miatt elektíven, konvertált laparoscopos PPPD-t végeztünk end-to-side pancreato-jejunostoma, Völker drain feletti hepatico-jejunostoma és GEA képzéssel.
A korai posztoperatív szakban intraabdominalis vérzés miatt sürgős laparotomia történt, az a. gastroduodenalis csonkról leesett klipp vérzése miatt ligatura történt. Később epés drainváladék miatt antibiotikus kezelést indítottunk, majd a beteget csökkenő hozam mellett otthonába bocsátottuk. Egy héttel később hasi terime miatt visszavétel történt, CT intraabdominalis folyadékgyülemet igazolt, melyet intervenciós radiológiai úton draináltunk.
Átmeneti javulást követően állapota romlott, gyulladásos paraméterei emelkedtek. Kontroll CT növekvő folyadékgyülemet mutatott, ezért reoperáció történt. Exploráció során kiterjedt fibrines peritonitist találtunk, azonban pancreassebészeti szövődmény nélkül. A háttérben húgyhólyag-laesio igazolódott, feltehetően sugárkárosodás és tartós katéterhasználat talaján. Intraoperatív urológiai konzílium mellett hólyagfeltöltéssel a laesio igazolódott, sutura és lavage-drainage történt.
Intenzív, majd Sebészi osztályos kezelés mellett állapota stabilizálódott. Közel két évvel később vizeletében ételmaradék és flatulencia jelentkezett, kivizsgálással entero-vesicalis sipoly igazolódott. Elektíven laparotomiából a terminalis ileum sipolyzárása, appendectomia, valamint az afunkcionális, fistulázó hólyag kapcsán cystectomia és Bricker-hólyag képzés történt. Ezen posztoperatív szak eseménytelen volt, jó állapotban emittáltuk.

Következtetés
Az eset rámutat, hogy pancreas-sebészeti beavatkozásokat követően a hasi szövődmények hátterében nem mindig a primer műtéti terület érintettsége áll. Komplex betegekben az interdiszciplináris szemlélet és a differenciáldiagnosztikai nyitottság kulcsfontosságú a sikeres kezeléshez.

Oddi-sphincter praeoperatív endoscopos injektálása botulinum
toxinnal a posztoperatív pancreas fistulák megelőzésében distalis pancreas resectiók esetében

Szerző: Dr. Rák Róbert

Társszerzők: Dr. Lóderer Zoltán, Dr. Biró Zsanett

Intézményünkben 2016-2024 között 28 pancreatectomia distalist végeztünk (nyitott+MIS), minden esetben az Oddi-sphincter botulinum toxin injektálása történt praeoperatív időszakban, ezzel megelőzve postoperatív pancreas fistulák előfordulását. Közelmúlti esetet prezentálva: 2025.02.19-én komplikációmentes laparoscopos distalis pancreas resectión és splenectomián esett át, incidentalisan hasi CT-n felfedezett 45x66x54 mm kiterjedésű, többrekeszes, malignusnak imponáló cystosus térfoglalás miatt 70 éves női páciensünk. Műtét előtt 13 nappal Vater-papilla négy kvadránsába, össz. 4 ml hígított botulinumtoxin injektálás történt. Eseménytelen posztoperatív időszakot követően, min. hozam miatt eltávolított hasi drainnel posztoperatív harmadik napon panaszmentesen emittáltuk páciensünket. Szövettan nem igazolt malignitást (cystadenoma serosum pancreatis). Videóillusztrációban egy laparoscopos distalis pancreas resectiót mutatunk be splenectomiával kiegészítve, valamint a Vater-papilla endoscopos botulinum toxin injektálását.
Heidelbergi munkacsoport vezető szerepet játszott kutatásaikkal fistula incidenciájának visszaszorításában; Hackler és mtsai (2017), ill. Klaiber és mtsai (2020, PREBOT pilot).

Nincs Idő A Mintavételre Pancreas Tumor Gyanúja Esetén

Szerző: Dr. Konnáth Patrik

Társszerzők: Dr. Nehéz László, Dr. Bai Bálint

Retrospektív vizsgálatunk célja az osztályunkon az elmúlt 6 évben operált betegek esetében a diagnózis és a definitív műtéti ellátás között eltelt idő meghatározása, valamint a preoperatív gasztroenterológiai mintavétel hatásának elemzése volt.
Tapasztalataink szerint a betegút több pontján jelentkező rendszerbeli tényezők – az első ellátási szinttől kezdődően, a diagnosztikus és szervezési folyamatokon át – érdemben hozzájárulnak a műtéti ellátás késedelméhez. A kivizsgálás komplexitása, valamint a mintavételhez és annak feldolgozásához kapcsolódó időigény további időveszteséget okoz.
Eredményeink alapján a preoperatív mintavétel a műtétig eltelt időt közel 40 nappal meghosszabbítja, ami borderline reszekábilis esetekben klinikailag meghatározó jelentőségű. Emellett a mintavétel nemcsak késedelmet okozhat, hanem az operábilitás romlásához vezethet, illetve potenciálisan kedvezőtlenül befolyásolhatja az onkológiai kimenetelt (tumorsejtszóródás, lokális gyulladás és fibrosis révén).
A hasnyálmirigy-daganatok kezelésében az időfaktor kulcsfontosságú. A nemzetközi ajánlásokkal összhangban primeren reszekábilis pancreas tumor gyanúja esetén a kontrasztos, pancreas-protokollos keresztmetszeti képalkotás elegendő a műtéti döntéshez; szövettani megerősítés nem minden esetben szükséges, és nem késleltetheti a sebészi ellátást

Következtetés
A hazai gyakorlatban a betegút racionalizálása, a diagnosztikus lépések célzott alkalmazása,
valamint a betegek mielőbbi, sebészeti centrumba történő irányítása alapvető jelentőségű a reszekábilis pancreas tumoros betegek optimális kezelésében.